Villáminterjúk vállalkozókkal a válságról – 23. Attila (59)

Attila Pest megyei vállalkozása nagynyomású tisztítóberendezéseket forgalmazott, mellette családi vállalkozásban panziót üzemeltettek. Az élet úgy hozta, hogy épp a pandémia előtt döntenie kellett, melyiket tartja meg.

A pandémia kirobbanása előtt pár héttel érkezett egy megkeresés a mosóberendezéseket forgalmazó vállalkozásrészre, így épp a válság előtt sikerült racionalizálnia a lehetőségeit.

Visszatekintve, jó ötlet volt túladni a kereskedelmi vállalkozáson?

Igen. A visszajelzések alapján mondhatom, hogy véletlenül számomra a legjobbkor történt az adásvétel. Egy válság mindig kiszámíthatatlan.

A panzióüzemeltetésnek sem feltétlenül kedveznek a korlátozások…

Természetesen nem kedveznek, de vannak olyan felújítási munkák, amiket épp be lehetett tervezni a lezárások idejére, még a nyári szezon előtt. A nyitás első pillanatától teltházzal megyek, köszönhető ez a céges megrendeléseknek. Szerencsémre és a befektetéseknek hála, sok külföldi (japán, olasz, német, osztrák), időszakosan áttelepülő munkavállaló foglal szobát, így kiszámítható és rentábilis a működés.

Összességében hogyan hatott a pandémia az üzletmenetre?

Mivel nálam kizárólag üzleti, gazdasági céllal foglalnak szállást így, alig érzem meg a pandémia korlátozó hatását. Sőt, azt kell mondjam, jobban is tetszik ez a típusú szálláshely-üzemeltetés, hiszen a dolgozó (leggyakrabban mérnök) emberek reggel elmennek, este fáradtan hazatérnek – nincs randalírozás és fegyelmezés a rendszerben. Ez a szempont a vírus miatt eléggé felértékelődött. A külföldi vendégekkel egyébként is alig van gondunk. Pontosan érkeznek és pontosan fizetnek – kiszámítható minden.

Állami támogatást kellett-e igénybe vennie?

Támogatást, ha csak nem muszáj, nem igénylek. A pandémia előtt 2-3 alkalmazottal vittük a panziót, ez a létszám 2020. márciusát követően 1 főállású és 1 kisegítő alkalmazottra csökkent. Nyilván valamennyivel több teher hárul rám, de így támogatás nélkül is vihető a vállalkozás.

Hogyan tekint a jövőbe vállalkozóként?

Saját vállalkozás tekintetében optimistán, mivel a vállalkozásomat nem érinti negatívan a válság. Másrészt viszont azt gondolom, hogy a kormányzati támogatások nem a valóban rászoruló kisvállakozásokat támogatják, hanem a nagyvállalkozókat. Ez helytelen. Én biztos, hogy a helyi lángosos családi vállalkozását támogatnám meg, hiszen az ő tevékenysége napi szinten hatással van a komfortérzetemre, másrészt vele személyesen is együtt érzek.

Kiemelt kép: Pexels/Cottonbro

Villáminterjúk vállalkozókkal a válságról – 23. Attila (59)

Pin It on Pinterest