Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 9. Attila (56)

Lassan 20 éve élek Szigetszentmiklóson, kb. 15 éve van autóm, így épp azóta ismerem mai interjúalanyomat, Attilát, aki az autószerelők és az adásvételi trendek válságban megélt szakmai és emberi tapasztalatairól mesél nekünk.

Attila, mennyire van hatással mindennapi munkátokra a világjárvány kapcsán begyűrűző gazdasági válság itt az agglomerációban?

Tapasztalatom szerint az autószerelők élete lényegében kiegyensúlyozott. Munkánk jelentős része az ügyfelekkel való hosszas érintkezés nélkül zajlott eddig is, így ezen a téren nem érzékelhető változást. Maszkban vesszük át és adjuk ki az autókat – de ez természetes. Az ügyfelek sem panaszkodnak többet, mint eddig. Nem tapasztaltam azt sem, hogy kizárólag a sürgető javítanivalókat kérnék – ha az átnézés után beajánlunk egy-egy elhasználódóban lévő alkatrészcserét, általában rábólintanak. Ez számomra megnyugtató tapasztalat.

A pandémia berobbanásakor érzékeltetek-e valamilyen speciális piaci reakciót?

A válságot munkaerő-bázis leépítéssel indító cégek azonnal értékesíteni kezdték a a céges flottából leírható autóikat – ezt megérezte a piac. És ez egy összetett és egyben drámai folyamat volt, mert ami egyrészről költségoptimalizálás, az a munkavállalónak munkahelye megszűnését jelenti, a szektornak viszont piacélénkítő mozzanat – a helyzet minden szereplője másként élte meg.

Mit gondolsz, vállalkozóként vagy alkalmazottként könnyebb megélni a mostani helyzetet?

Jelenleg ugyan alkalmazottként, de bőven van rálátásom a piac rezdüléseire: a gazdasági válsághelyzetekben nálunk is az a vállalkozó tud boldogulni, aki több lábon áll – képes jó darabig önerőből kiegyensúlyozni a piac generálta negatív folyamatokat. Úgy érzékelem, hogy a kisebb bérköltséggel és kisebb beruházási kényszerrel üzemelő vállalkozások tudnak jól boldogulni, ők kevésbé vannak kitéve a piac kényszerítő irányainak.

Jelen pillanatban (2021. március) milyen árfekvésű autókat keresnek az emberek?

Én azt tapasztalom, hogy az 1-2 milliós értékű személygépkocsik iránti érdeklődés minimálisra csökkent. Ami igazán keresett, az a jobb műszaki állapotban lévő, jobban felszerelt 3-4 milliós használt autó – hitelfelvétellel.

Van-e olyan folyamat a szakmádban, akár a pandémiától függetlenül is, ami izgalmas, meglepő vagy lehangoló jövőképet fest?

Sajnos negatív érzésekről és tapasztalatokról tudok beszámolni, mert döbbenetes, mennyire nincs utánpótlás a rendszerben. Egyrészt az oktatási rendszer nem ad valós gyakorlatot a tanulók végzettséget igazoló papírja mögé – az elméleti tudás viszont semmit nem ér, ha a tanuló nem tudja kezembe adni a csavarhúzót, mert nem ismeri fel a szerszámok között… Másrészt a családi nevelési irányok kapcsán kell megjegyeznem, hogy ma a fiatalok nem motiváltak a kétkezi munka irányába. Általánosan elmondható, hogy a mellettem gyakorlaton lévő tanulók ritkán érdeklődőek és ez baj, mert ez egy kemény fizikai és folyamatos szellemi fejlődést igénylő szakma.

Tudom, hogy változik a világ, és talán nem is ez a trend, hiszen a világ az elektromos autóknak fog nagyobb teret adni a jövőben. Az 1980-as évekig még lekövethető volt az autóipari fejlődése, de ez mára olyan mértékű, hogy nehéz összességében iskolai tananyagként átadni. Mi, akik régóta a szakmában márkafüggetlen szervizként dolgozunk, autodidakta módon fejlődünk, naponta tanuljuk az új dolgokat és nem szégyelljük felhívni egymást a kollégákkal – rengeteget jelent, ha összetart a szakma 🙂

Mit gondolsz, a körülötted élők meddig bírják lelkileg ezt a bezárt, elszigetelt életmódot?

Pandémia kezdetén értelemszerűen mindenki meg volt ijedve – akkor nem csak elfogadtuk, de helyeseltük a korlátozó intézkedéseket. Ez a hozzáállás mára azért megváltozott. Én azt érzem, hogy addig nincs gond, amíg bejön a cukrász, a hidegtálas, a kertész, az orvos és rendezi a számlát. Most a környezetemben élők körében nem az a legfontosabb kérdés, hogy meddig kell visszafogottan tartalékolnunk, hanem hogy mikor ülhetnek már le kávézni egy jót? De, hogy ez meddig lesz így, azt nem tudom.

Kiemelt kép: Piqsels

Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 9. Attila (56)

Pin It on Pinterest