Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 27. András (66), taxis

András Szigetszentmiklóson él és a 6×6 Taxi hálózatának tagja. A válság kezdete óta időarányos jövedelme a korábbi negyedére esett vissza.

Pénzben mérve jelentős veszteségeket szenvedett el a járvány miatt, de még mindig taxizik. Hogyan sikerült túlélnie a válságban?

Keveset, de szinte végig dolgoztam, csak tavaly tavasszal, közvetlenül a lezárás bejelentését követően „szereltem le” egy átmeneti 2 hónapos időszakra. Ennek oka az volt, hogy ugyan a KATA-t nem kellett fizetnem, de a drosztdíjat – a taxiállomás-használati hozzájárulást – és a tagsági díjat igen. Mivel bevételem nem volt, az egyetlen járható útnak az tűnt, ha szünetelek egy időre.

A válság elején rengetegen hagyták abba a taxizást, főleg azok, akik bérelt autóval dolgoztak. Akinek hitel volt az autóján, szintén kénytelen volt más munka után nézni, hogy fizetni tudja a részleteket. Én szerencsés helyzetben voltam, mivel saját autóval dolgozom, ami akkor már ki volt fizetve. Így megtehettem, hogy leállok a legnehezebb hónapokban, és mikor kicsit beindult az élet, újra akadt munka, bár jóval kevesebb. Volt olyan nap, több is, amikor 1 utasom volt vagy 1 sem. Közben pedig fenn kellett tartanom a kötelezően előírt és saját forrásból vásárolt pénztárgépet, és a kocsit is ugyanúgy évente vizsgáztatni kellett. Az évi 100 ezer forintot is meghaladó drosztdíjat is fizetni kellett és kell akkor is, ha be sem tud állni az ember a taxiállomásra. Nagyon nehéz másfél év volt, mostanára fel is éltük a tartalékainkat, szinte teljes egészében.

Mely területeken vesztett utasokat?

Azok közül, akik hajnalban jártak dolgozni, sokan taxiztak, kifizette nekik a munkaadójuk. A járvánnyal ők szinte teljesen eltűntek. Sok utast vittem a reptérre korábban, de mivel nem jártak a gépek, ez is megszűnt. Szállítottam a reptérre a reptéri személyzet tagjait is, több embert vettem fel egy körben reggelenként, de értelemszerűen őket sem kellett szállítani a járvány alatt. A színházak, mozik, szórakozóhelyek, éttermek kötelező zárása, illetve a kijárási tilalom is durván visszavetette a forgalmat. Maga a 6×6 Taxi is vesztett több nagy megrendelőt is, köztük az MTVA-t. Most a Főtaxi fuvarozza a tévéműsorok vendégeit, akiket korábban rendszeresen én vittem.

Folyamatosan gondot okozott a zsúfoltság is, ami az ingyenes parkolásnak volt köszönhető. Emiatt nem tudtam még csak be se állni a drosztra, hiába fizettem a drosztdíjat. Általánosságban azt a kevés utast is művészet volt felvenni, minden talpalatnyi helyet elfoglaltak a parkoló autók. Kipróbáltam az ételszállítást is – a 6×6-nál is lehetett jelentkezni -, de feladtam. Egyszerűen nem tudtam leállni a kocsival, hogy leszállítsam az ételt az ajtóhoz.

Hogy látja, mit hozhat a jövő?

Most már nagyon bízom abban, hogy újra lehet rendesen dolgozni. Év elejétől elengedték a drosztdíj felét, ez jelent némi könnyítést. Konkrét támogatást nem kapnak a taxisok, de van lehetőség elektromos autó vásárlására 50%-os állami támogatással. Most azt kell okosan eldöntenünk, belevágunk-e, bevállalunk-e egy hitelfelvételt. Nehéz a döntés, hiszen 43 év folyamatos munkaviszony után 87 ezer forint a nyugdíjam – ez a biztos jövedelem, erre kellene a hitelt felvennem. Ugyanakkor muszáj arra tervezni, hogy addig kell dolgoznom, amíg csak tudok. A feleségem mindig mondogatja, hogy a volán mögött fogok meghalni.

Photo by Timi Keszthelyi from Pexels

Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 27. András (66), taxis

Pin It on Pinterest