Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 21. Géza (34)

Géza zenei producer-dalszerző-hangmérnök. Jól bejáratott zeneipari vállalkozást visz, amit 2017-ben alapított, fővárosi székhellyel.

Alapvégzettsége (informatikus) nem predesztinálta a szakma irányába, de utat talált magának a zenei felületeken és sokszor veszi hasznát alapvégzettségének. Leginkább új (régi) zenei formációk pályájának útját, irányát felügyeli.

Géza, vállalkozásod több éves múltra tekint vissza, több évtizedes tapasztalattal, ugyanazon piaci szegmensben. Mivel mára megtanultam interjúim során, hogy semmi sem egyértelmű, ezért kérdezem, hogy ez a zeneiparban előny vagy hátrány egy korlátozásokat igénylő világjárvány esetében?

Nem olyan egyszerű ez a kérdés, hisz mint kiderült, a befutott előadók, zenészek és háttérmunkások számára hátrány. Ellenben a kezdőknek, akik polgári életet élnek és megmaradt a munkahelyük, óriási lehetőség. Az előadózenészek elestek a bevételük 90 százalékától, a háttérmunkások teljes mértékben bevétel nélkül maradtak – sokan azon gondolkodnak, hogy abba is hagyják. Rengetegen küzdenek lelki gondokkal, ami érthető, hisz elvették tőlük azt, ami éltette őket -ez egy művészlélek számára óriási törés, hiszen egyik napról a másikra szűnt meg a rajongókkal való találkozás felemelő élménye.

A kezdők számára viszont azért lehet előny, mert ebben a helyzetben egy kis aktivitással utolérhetik az élenjárókat, kihasználva a topelőadók alkotási válságát.

Mesélj, hogyan élted meg a 2020. márciusában bejelentett lezárások hírét? Mennyiben érintett ez benneteket, a vállalkozást? Ha akadt nehézség, akkor azt mi okozta? Volt-e tartalék a rendszerben?

Az egy olyan pillanata volt az életemnek, amire mindig is emlékezni fogok. Azonnal éreztem, hogy nem lesz egyszerű élethelyzet és mi leszünk azok, akik első körben érintettek leszünk. Próbáltam higgadtan kezelni a dolgokat – nem volt egyszerű. Épp egy héttel korábban érkezett hozzám két srác az USA-ból, akikkel napokon át dolgoztam egy 20 nm-es stúdióban összezárva. Ráadásul a bejelentés előtt két nappal elkezdett kaparni a torkom. Hál’isten, ahogy jött, úgy ment is. Míg más lisztet és WC papírt halmozott, én elkezdtem bővíteni az eszközparkomat, hogy home office-ban is tudjak dolgozni (dalszerzés, keverés, utómunka megmaradt, a felvételek kiestek). Akkor már a feleségem is otthonról dolgozott.

A legnagyobb kihívást mégis az akkor 2 éves kislányunk foglalkoztatása jelentette. Nem volt egyszerű elmagyarázni neki, hogy anya azért van itthon, mert dolgozik, és most nem lehet játszani. Így 2 műszakban toltuk: anya nappal dolgozott, apa este. Teljesen elzárkóztunk, nem szerettük volna a nagyszülőket veszélyeztetni és rájöttünk, hogy a bölcsi a világ legkirályabb dolga napi 8-9 km séta után!

Kellett-e profilt váltani – profilt módosítani pandémia-kompatibilisre?

Részben igen. Sajnos a topelőadók inaktivitása miatt, inkább a feltörekvő, fizetőképes előadókkal kezdtem el dolgozni.

Éreztetek-e változást a megrendeléseitekkel kapcsolatban? Milyen típusú átállásra volt szükség? Tudtátok-e biztosítani a folyamatos működést? Vagy kellett-e valakit elbocsátani?

A pandémia elején a megrendelések kezdtek elmaradni, az előadók, akikkel dolgoztam, bevétel nélkül maradtak, így elkezdtem előre dolgozni. Éreztem, hogy ha jönnek az enyhítések, mindenkinek kell majd minden „tegnapra” és pont így lett… Amit eddig 1-2 zenésszel játszattam fel – most magam végeztem el, így senkinek nem tudtam munkát adni. Ezenfelül, mivel tapasztalatlan kezdő tehetségekkel kezdtem foglalkozni, a manageri support szintúgy rám hárult. Teljesen más ütemben dolgoztunk, megírtuk a dalokat, kidolgoztuk precízen és a rögzítéseket az év második felére helyeztük. Ezáltal a bevétel csúszott, de tudtuk, hogy még így is megéri. Új műfajokban is kipróbáltam magam, mert nagyon sok színész és szinkronszínész kezdett zenei karriert építeni – ennyi karácsonyi dalt életemben nem írtam… Azokat a munkákat vállaltam el, amik nem igényelték a fizikai kontaktot. Ne felejtsük, hogy művészeti ágról beszélünk, ahol nagyon fontosak az impulzusok, hogy megismerjük egymást! De ez most egy furcsa világ – van, akivel azóta sem találkoztunk személyesen.

Okozott-e (okoz-e) számodra nehézséget a külföld áruszállításban bekövetkezett akadozás? Szereztetek-e be valamit külföldről a vállalkozáshoz?

Talán az, hogy a külföldi megrendelőim nem tudnak ide utazni. Ez jelentős időkiesést jelenthet esetenként, mivel nem vagyok jelen a felvételeknél, többször kell újra venniük az anyagot.

Milyen pénzügyi nehézségekkel néztél, nézel szembe? Ha van változás, az milyen irányú?

Szerencsémre a megtakarításomnak és a rugalmasságomnak köszönhetően nem voltak pénzügyi nehézségek. Pandémia kezdeténél nem volt túl fényes a helyzet, de a gyors helyzetértékelés és optimizmus sokat segített. Azonnal bővítettem az eszközparkomat a home office-re való átállás jegyében. Illetve abban az időszakban, amikor épp nem volt bevételem előre dolgoztam. És jó döntés volt, mert az év második fele mindenért kárpótolt.

Igényeltél-e, és kaptál-e bármilyen típusú állami segítséget a pandémia miatt?

Az Artisjus szerzői támogatásában részesültem, ami a stúdióm bérleti díjára el is ment a bevétel nélküli időszakban.

Mit gondolsz a vállalkozásod jövőjéről, ha feloldják a gazdaságot blokkoló pandémiás korlátozásokat? Negatívan? Pozitívan?

Optimista vagyok, de azt hiszem, mi leszünk az utolsók, akiknél normalizálódik a helyzet. A zeneipar alapjaiban változott meg: rengeteg club bezárt, akik életben maradtak, minimalizálni fogják a jövőre vonatkoztatott kiadásaikat, csökkenni fognak a gázsik… Az előadók magukra maradtak, szinte nincs lemezeladás, tarol a streaming évek óta. Egy független előadó a Covid miatt sokkal keresettebbé vált, mint egy nagy kiadónál parkoló előadó. A kiadók bevételét a fellépésekből jövő részesedések biztosították, ezért a lezárások alatt nem volt prioritás számukra az előadóik aktivitása. Érdekes, mert mégis nagyon sok lehetőség van a rendszerben. Ha nyugati példát követnénk, akkor a társadalom empátiával állna a kedvenc előadóihoz, akkor őket hallgatná és támogatná. Mert a zenélés is munka. Kíváncsi lennék, mi lenne az emberiséggel zene nélkül? Szerintem zene nélkül nem élet az élet.

Válságban erősödő vállalkozásként hogyan fog téged érinteni a válság megszűnése?

Én erősödésre számítok. Azok is elkezdenek majd újra dolgozni, akiknek bevételük eddig nem volt. A zeneipar már sosem lesz a régi, azok közé tartozunk, akiknek teljesen át kell gondolni a jövőt. Az internetnek és a streaming csatornáknak köszönhetően, az onnan érkező bevételi forrásokra kell összpontosítani javarészt.

Hogy érzed Te és a körülötted élők hogyan és meddig bírják még a lezárásokat?

Én azt érzem, hogy egyre feszültebb mindenki. Sajnos az emberek óriási bizonytalanságban élnek. Mi egész jól bírjuk, bár a helyzetnek köszönhetően döntöttük el, hogy az agglomerációba költözünk a nyáron. Összefogással és mérhetetlen egymásra figyeléssel lehet csak feldolgozni a járvány következményeit. Béke.

Kiemelt kép: Pexels/Brett Sayles

Villáminterjúk helyi vállalkozókkal a válságról – 21. Géza (34)

Pin It on Pinterest