Villáminterjúk a válságról – 20. Irén (44), szakápoló

Irén Szigethalmon él, és a fővárosi egészségügyi rendszerben dolgozik 15 éve, most a Covid alatt is szakápoló, szakasszisztens műtéteknél.

Fiatalon bölcsészként folytatott tanulmányokat Debrecenben, majd családot alapított. 2002-ben viszont visszatért a családi gyökerekhez, mikor az egészségügyben, ápolónőként vállalt munkát. Így visszatekintve nem is érti a bölcsész-kitérőt, hiszen gyermekként neurológus édesapja orvosi könyveit, anatómiai atlaszát lapozgatta, így hamarabb tudta a csontok latin nevét, mint ahogy olvasni tanult volna.

Irén, angol-magyar szakos bölcsészi háttér tanulmányokkal, hogyan lesz valaki ápolónő?

Bekopogsz a kórházba, megkeresed az osztályos nővért, aki jelzi, hogy ha komolyan gondolod, akkor jövő hónapban beiskoláz és a OKJ-s ápolói képesítéssel a kezedben már jöhetsz is a fekvőbeteg osztályra dolgozni. Viccet félretéve, ez 20 éve volt, nyilván ma már minden sokkal szabályozottabb. Bár a járvány sokat lazít a protokollon, mivel szakemberhiány van! Épp nemrég olvastam, hogy akkora a baj az egészségügyben, hogy 3-4 órás képzést szerveznek önkénteseknek – nem kell egészségügyi végzettség sem.

Visszatérve rám – tulajdonképpen mindig erre a pályára készültem, de édesanyám a családi orvosi életutaknak csak a nehézségeit látta, és lebeszélt. Tulajdonképpen anyai ajánlásra indultam el a bölcsészkar irányába. Az élet azonban úgy alakult, hogy mégis az egészségügyben van az utam és a helyemen vagyok.

Most, az erőtöket felemésztő koronavírusjárvány alatt is így látod?

Igen. Én hozzá vagyok szokva a kemény helyzetekhez, balesetiben kezdtem, 2006 óta vagyok műtőben – lassan 15 év után elmondhatom, hogy láttam sok mindent. Akkor is, ha ez a Covid most országos szinten adja fel nekünk a leckét. Szerintem sokkal jobban bírná a szakma, ha a politika kellő időben hagyta volna érvényesülni a szakmai szempontokat és mondjuk nem nehezítené a gyógyítást teljesen értelmetlen leszabályozásokkal vagy rászervezéssel.

Mondasz erre példát Ildi?

Persze! Mivel a politika beleszólt (nyilván szükségszerűen) egy bejáratott szakmai rendszerbe, így megszűnt az átláthatóság. A korlátozások kezdetén tavaly a legtöbb szakmai folyamat érthetetlenné, esetenként logikátlanná vált, aminek következtében egyre súlyosabbá vált a járványhelyzet miatt ellátás nélkül maradt tömegek felesleges állapotromlása, a járulékos egészségkárosodás:

Egy lábtörést pl. inkább begipszeltünk ahelyett, hogy csavart és lemezt kapott volna – a konzervatív kezeléssel elhúzódó, elmozdulást és műtétet kockáztató eseteket kaptunk.

Vagy mondjuk egy epekőműtét elektív, azaz nem életmentő, de vannak esetei mikor szükséges a műtét a hasnyálmirigygyulladás megelőzéséhez. Ezek most szinte kiszűrhetetlenek. A felszerelés megvan, viszonylag kockázatmentesen el lehetett volna ezeket végezni.

 Vagy például az idegsebészeten műtét előtt levették a tesztet, műtötték a beteget, s mire gyógyulva hazaküldtük volna, pozitív tesztet produkált.

Ezek a tavalyi Covid-osztály felállítások és kapacitáshiány miatti leállások következményei. Ma már egy teljesen kimerült egészségügyi rendszerről beszélünk, amiben már nincs felesleges kapacitás és eszközállomány.

Mit szeretsz a munkádban? Mitől különleges egy szakápolói, szakasszisztensi lét?

Nagy kihívás. Lényegében a műtétet végző orvos keze alá kell dolgoznom – műtős szakasszisztensként látni kell előre a műtét lépéseit. Fontos, hogy képezzük magunkat, ha ma beállítanak mondjuk egy tüdőműtétre, le tudom műszerelni. Pályámon a tanulni vágyás vezetett, több területen otthon érzem magam: elsősorban traumatológia és idegsebészet.

Külföldi munkavállaláson nem gondolkodtál?

De. Azért ez a lehetőség a mi szakmánkban mindig benne van. Kapunk ajánlatot és sokszor vonzó azért az, hogy nem kell ügyeletet vállalni és alapfizetésből ki lehet jönni. Itthon, ha 4 ügyeletet vállalsz egy hónapban, akkor vagy ott, hogy jól keresel – de az 4-szer 24 órás ügyelet. Most értelemszerűen áll minden mozgás a Covid miatt. De ha újraindul a normális élet és úgy döntök, hogy külföldön vállalok munkát, akkor azt a lányom jövője és a nyugdíj miatt tenném.

Ha össze kellene foglalnod szakmabeliként, hogyan látod, mit kellett volna másképpen csinálni ahhoz, hogy ne gyűrűzzön be a mostani káosz?

Nyugodtan mondhatom, hogy szakmán belül úgy látjuk, hogy az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok nagy zavart keltettek a korlátozások elején – gondoljunk csak a kell maszk/nem kell maszk vitára vagy az olyan értelmetlen szabályozásokra, hogy mondjuk egy fagyi elfogyasztásáért büntettek ott, ahol egyébként nyugodtan elszívhattál egy cigit a Balaton parton… Ami személy szerint még engem zavart, az a napi statisztika sulykolása, feleslegesen rágörcsöltek a számokra az emberek – bőven elég lett volna kétheti rendszerben közzétenni, ezzel lazítva a görcsös hangulatot. És sajnos tele voltunk ilyen helyzetekkel.

Ha egészségügyisként valamit üzenhetnél a lakosságnak, mi lenne az?

Talán az, hogy ne akarjunk a 10 millió egészségügyi szakértő országa lenni! El kell fogadni a szakma által javasolt intézkedéseket – ha most a szigorú zárást, akkor azt. Egyébként pedig politika-semleges szakmai kiállást és hiteles jelenlétet várok a vírus megállításának érdekében!

Vigyázzunk egymásra!

Köszönjük a munkátokat!

Kiemelt kép: Image by Sasin Tipchai from Pixabay

Villáminterjúk a válságról – 20. Irén (44), szakápoló

Pin It on Pinterest