A koronavírus-járvány berobbanásáig a vendéglátás egy olyan feneketlen kútnak tűnt, amiben mindig lesz lehetőség, amiből mindig meg lehet élni.
Aztán 2020. március 12-én kiderült, hogy alig hogy elindult el a szezon, rögtön véget is ért, és a férjemmel együtt lefagytunk – mesél Lilla az egy évvel ezelőtti történésekről.
Lilla és férje, Balázs egészen tavalyig a vendéglátásban dolgoztak, több mint 20 éven keresztül. Lilla egy jól menő rendezvényház, Balázs pedig egy cateringgel foglalkozó cég alkalmazottja volt.
Hogy emlékszel vissza a válság előtti időkre?
Mindig rengeteg munkánk volt. Nem aggódtunk a jövő miatt, sokkal inkább azon kellett gondolkodnunk, mit ne vállaljunk el. Ráadásul a piac iszonyatosan felhígult, rengetegen érkeztek a szakmán kívülről, ezért a szakmabelieket jól megfizették.
Mihez kezdtetek, miután lezárt az ország?
A férjemnek a családja révén voltak földjei a Mátrában, ahol már egyfajta kísérletképpen és keresetkiegészítésként epret termesztett. A válságtól függetlenül is tervben volt, hogy vásárolunk további földeket és csinálunk egy házi manufaktúrát. Ezek persze hosszútávú tervek voltak, de az élet úgy hozta, hogy előre kellett hoznunk a megvalósításukat.
Elindítottuk tehát a családi gazdaságunkat, amiből május végére, június elejére várhattuk az első bevételeinket. Szerencsére volt annyi tartalékunk, hogy kihúztuk addig. Az eper mellett bodzával és pitypanggal kezdtünk foglalkozni. Jártuk az erdőt-mezőt, saját kezűleg szedtük az alapanyagot. A klasszikus szörpök mellett a pitypangból mézszerű szirupot, a bodzavirágból pedig a lekvárhoz hasonlatos zselét készítettünk. Gyerekkorunkban szívesen ettük az akácfa édes virágát, ebből is zselé lett.
A hasznunkat szinte teljes egészében visszaforgattuk a vállalkozásba. További földterületeket vettünk és most már sokféle gyümölccsel, többek közt áfonyával és szilvával is foglalkozunk. A földeket kerítéssel vettük körbe, és még a kerítés mentén ültetett rózsafák virágát is feldolgozzuk: rózsaszörp és rózsalekvár készül belőle.
Sikerült piacot találni a termékeiteknek?
Itt, Budapest környékén és a Mátrában is kiterjedt ismeretségi körünk van, amire az első perctől fogva alapozhattunk. A Mátrában szinte szájról szájra járt a termékeink híre. Törekszünk arra, hogy különleges készítményekkel rukkoljunk elő, ezekre van kereslet Budapesten és vidéken egyaránt.
Honnan az indíttatás és a szaktudás, ami szükséges ezeknek a csodáknak az elkészítéséhez?
Anyukámtól és nagymamámtól is sokat tanultam, de főleg a nagymamámtól, aki szakács volt. Mindent hasznosított, eltett, befőzött, az egész falunak ő sütötte a süteményt. A szenvedélyét és a tudását is megörököltem. A vendéglátóipari főiskolán is sokat tanultam, hiszen volt étel- és italismereti tantárgyunk és éttermi gyakorlatunk is. Szívesen nézem a gasztroműsorokat is, kedvenceim az Ízőrzők és a Gasztroangyal – ezekből is sok ötletet lehet meríteni.
Hogy képzeled el a jövőt?
Iszonyú szerencsésnek érzem magunkat, amiért – sok más vendéglátóssal ellentétben – volt lehetőségünk előre menekülni. Ez sem könnyű kenyérkereset persze. Munkaórában számolva ugyan kevesebbet dolgozunk, de fizikailag ez sokkal megterhelőbb, mint a vendéglátózás. A teljes folyamatot mi végezzük, egészen odáig, míg eljut a fogyasztóig a termék.
Ezzel együtt is biztosan ebben van a jövőnk. Ide tolunk vissza minden pénzt, amit megkeresünk, és próbálunk pályázatokat is megcsípni, bár a nyerésre nem sok esélyünk van. Gondolkodtunk azon is, hogy vállalkozóként folytatjuk a tevékenységet, ami azzal jár, hogy muszáj alkalmazottat foglalkoztatni és a terhek is növekszenek, viszont kinyílik a világ és a mostaninál sokkal több lehetőséggel számolhatunk.
Kiemelt kép: Lilla saját fotója