Villáminterjúk a válságról – 13. Zoltán (47), főkönyvelő

Zoltán Budapest 5. kerületében dolgozik. A járványhelyzet miatt hozott legszigorúbb korlátozó intézkedések alatt sem járult hozzá munkáltatója a teljes home-office-ba vonulásához, annak ellenére, hogy munkája nem követeli meg személyes jelenlétet.

Mennyit utazol naponta a munkahelyedre?

Szigetszentmiklós azon részén lakom, mely közel esik az M0 Autóúthoz. A városon tehát nem kell átküzdenem magam, ám ennek ellenére esetenként igen sok időbe telik eljutni a csomópontig és onnan a kb. 25 kilométerre lévő budapesti munkahelyemre. Ha hajnalban kelek és 6-kor indulok, 40 perc az út, ha fél 7-kor, akkor másfél óra. Sajnos Szigetszentmiklós közlekedése olyan, mint egy szűk nyakú üveg, és mindenki egyszerre próbál reggelente a szűk keresztmetszeten átjutni.

Úgy tudom, a járvány kitörése óta van lehetőséged home-office-ban dolgozni.

A cég, amelynél dolgozom, szerteágazó tevékenységi körrel bír, ennek megfelelően a home-office-ba vonulás szempontjából is heterogén a kép. Az iroda a legszigorúbb korlátozások idején sem zárt be. A legtöbb munkavállaló ugyan home-office-ban folytathatta munkáját, azonban az adminisztratív munkakörökben dolgozóknak továbbra is be kellett járniuk.

A könyvelést vezetem, és komoly küzdelmet kellett vívnom az ügyvezetéssel annak érdekében, hogy az osztályom is dolgozhasson otthonról. Teljes sikerrel nem jártam, abban sikerült megállapodni, hogy kettéosztjuk a csapatot, és egyik héten az első csoport, másik héten a második csoport marad otthon.

Most is ebben a rendszerben dolgoztok?

Igen, bár hozzáteszem, hogy nyáron, a korlátozások feloldásakor azonnal visszarendeltek mindannyiunkat irodai munkavégzésre. Március elején reméltem, hogy a cégvezetés eleget tesz a kormány ajánlásának és bevezeti a teljes home-office-t, de nem így lett, maradt az osztott rendszer.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy otthonról dolgozzon a csapatod?

A technikai feltételek – saját számítógép és kapcsolódás a benti gépekhez – teljes mértékben adottak. A számlák jelentős része már elektronikusan érkezik, ezeket akár a világ másik végéből is fel tudnánk dolgozni. Van néhány levél útján továbbított számla, ez kétségtelen, de hetente elég lenne egy embernek egyszer bemenni az irodába és egy óra alatt beszkennelni őket. Ehelyett heti 40 órát tölt benn egyszerre több ember, a vezetés alapvetően rossz hozzáállása miatt.

Mit gondolsz, mi indokolja a vezetés hozzáállását?

Azt látom, hogy a cégvezetés rugalmatlan, nem képes leszámolni a régi, rossz beidegződésekkel. Egy gyönyörű, igen értékes és magas költségigényű, műemlék jellegű épületben van az irodánk. Irodára sem feltétlenül lenne szükség, mi mégis működtetjük, leginkább a cég státuszát hangsúlyozandó. A vezetésnek fontos a munkatársak közvetlen ellenőrzésének lehetősége is. Ez méltányolható, de már bőven meghaladtuk azt a kort, amikor ez csak úgy lehetséges, ha mindenki fizikailag a munkahelyén tartózkodik. A rendszerünk nem csak arra ad lehetőséget, hogy a munkaadó ellenőrizze, belépett-e az irodai rendszerbe a munkavállaló, hanem arra is, hogy nyomon kövesse, mit csinál. Azt már csak halkan mondom, hogy az utalás, számlakibocsátás, bevallás stb. mind határidőhöz kötött, tehát itt kifejezetten nem a munkával töltött idő, hanem az eredmény létrehozása a fontos, erre kellene koncentrálni, nem a belépőkártya által rögzített adatokat figyelni, hogy megvan-e a napi 8 óra.

Mi lenne számodra az ideális megoldás?

Amíg nincs jelentős átoltottság, a teljes home office, természetesen. Úgy érzem, az irodai munkával extra kockázat vállalására kényszerítenek. (A koronavírusra gondolok.) Mivel mindent számítógépen rögzítünk, nem fordulhat elő, hogy olyan iratra lenne szükségem, ami csak papíralapon van meg az irodában. Itthon rendelkezésre áll a megfelelő internetkapcsolat és eszköz, ráadásul amikor itthonról dolgozom, a digitális oktatásban részt vevő gyerekeim sincsenek egyedül. Az is fontos szempont, hogy nem kell hajnalban kelni és órákat utazni, na meg a kipufogógázzal terhelni a környezetet.

Tima Miroshnichenko fotója a Pexels oldaláról

Villáminterjúk a válságról – 13. Zoltán (47), főkönyvelő

Pin It on Pinterest