TISZTA SZÁNDÉK VITA – 10/12. Az MTA kutatóintézeteinek elvétele

Sorozatom 10. részében elemezzük a 2019-es év szimbolikus ügyét, az MTA kutatóintézeteinek elvételét.

Ha emlékeztek, 2019. június 4-én a kormány benyújtotta a Parlamentnek azokat a törvényjavaslatokat, amelyek alapvetően változtatták meg a hazai kutatás-fejlesztés és a Magyar Tudományos Akadémia működését. A kétharmados kormánytöbbség, vagyis a Fidesz és a KDNP képviselői 131 igen szavazattal fogadták el az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM) vezető Palkovics László benyújtott törvényjavaslatát, melynek értelmében az MTA kutatóhálózata átkerül az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz.
Ezzel a magyar parlament beütötte az utolsó szöget is az MTA és a kötelékébe tartozó kutatóhálózat közös jövőjének a koporsójába. A kormány leválasztotta az akadémiáról a kutatóintézeteket.

Lovász László, az MTA akkori elnöke és a vezetőség az utolsó pillanatig érvelt amellett, hogy az MTA kutatóhálózata maradjon az Akadémiánál. Sikertelenül. Érveik lesöprésre kerültek.️

Következmény
A tudományirányításban eddig jelentős szerepet betöltő MTA lényegében egy presztízsében megkopott, súlyából sokat vesztett szervezet lett. Mindenekelőtt azért, mert nem tudta megvédeni kutatóintézeti hálózatát az Orbán-kormány nyomulásától, s a többezres közösség pár száz tudós testületévé soványodott. A Lovász László matematikust a testület élén váltó Freund Tamás neurobiológus ígérte, hogy helyreállítja a kapcsolatot a kormánnyal, de ez sem lett zökkenőmentes.

Miért ennyire problémás az intézményi hálózat átvétele?
– sérti a magántulajdonhoz való jogot;
– megkérdőjelezhető az átvétel módszere;
– indokolatlanul erőssé váló központi kontroll;
– kutatói életpálya hosszútávú kiszámíthatóságának hiánya;
– tulajdonviszonyok terén egy skizofrén állapot jött létre: az MTA és az ELKH között érdekellentét feszül: az akadémia tulajdonosként térítésmentesen köteles biztosítani a kutatóhálózati ingatlanok használatát, miközben nem rendelkezik a felújítási, bővítési források felett;
– mind az intézethálózat, mind az MTA gyengébb lett az érdekérvényesítés területén;
– egy új központi adminisztráció felállítása önmagában is jelentős teher, akárcsak a KLIK esetében volt;
– 1.5 éven keresztül a kutatások helyett a túlélés, a jövő latolgatása vitte el a kutatók és intézeti vezetők energiáit, hátráltatva a kutatások előrehaladását;
az átvétel erőszakos folyamata és tudósok érveinek lesöprése ellehetetlenítette a bizalmat a magyarországi tudósok közössége és a Fidesz kormányzat között.

Mi volt a cél?
A kormány kontroll alá akarta helyezni a magyar tudományt. A cél az uniós pénzek bezsebelése lehetett, a 2021-2027-es új tervezési ciklusban megváltozó EU-s támogatások szerkezete miatt. Hiszen az Brüsszelben is világossá vált, hogy a közvetlenül az intézményeknek, az EU által meghatározott célra küldött források sokkal hatékonyabban kerülnek felhasználásra, mint ha ezt a kormányoknak adják. Így a NER-nek közvetlen befolyást kellett szerezni azon intézmények irányításában, amelyek nagyobb eséllyel képesek az EU-s pénzek lehívására, és amik eddig autonóm módon működtek: pl. MTA.
A NER dominanciájú intézményeknél ugyanis, a humán tőke színvonala miatt nagyon kicsi eséllyel nyernek közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon.

A folyamat állomásai:
– A 2018-as választás után a kormány nekifogott, hogy megreformálja/bedarálja a magyar tudományosságot. A kormány akarta megmondani, milyen kutatási témára mennyi pénzt ad.
– Az MTA vezetésével erről nem konzultáltak. Az Akadémia a tudomány szabadságának védelmében tiltakozott, de a kormány szerint az autonómia nem azt jelenti, hogy a kutatók azt kutatnak, amit akarnak.
– Az MTA kompromisszumos javaslatára nemet mondtak. Az innovációs minisztérium a közpénzt az alapkutatásokkal szemben a gazdasági hasznot hozó innovációra akarja fordítani.
– 2018. június 30-án leváltották Pálinkás Józsefet, a magyar tudományfinanszírozást irányító NKFIH elnökét. Döntési jogköreit részben Palkovics László innovációs miniszter vonta magához, a kifizetéseket felfüggesztették.
– A kormányközeli sajtó listázásba fogott: a számukra ellenszenves kutatási témák közül szemezgetve “sorosista ügynököket” lepleztek le.
– 2019 áprilisában a minisztérium által elrendelt átvilágításon az derült ki, hogy az MTA kutatóintézet-hálózata Európában a legjobbak közé tartozik, gyökeres átalakítására nincs szükség.
– 2019. május 6-án az MTA közgyűlése elutasította a minisztérium tervét az intézethálózat átadására.
– A 2019. május 26-i EP választás után a kormány olyan törvénymódosítást készített, amely már augusztus 1-től elvenné az MTA összes kutatóintézetét.
– 2019. július 2-án az országgyűlés megszavazta, hogy a kutatóintézetek a jövőben az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) alá tartoznak, amelyben a kormánynak meghatározó befolyása van.
– 2019 augusztusára megalakult az ELKH.

Elért bármit is az MTA a tiltakozással? Vagy előre megfontolt, szándékos vagyonátvételről szólt csupán az erőszakos “reform”?

Az MTA elvárta volna, hogy az ország egyik legrégebbi és legnagyobb közmegbecsülésnek örvendő intézményéhez méltó módon tárgyaljon vele a kormányzat. DE 1 év alatt sem kapott részletes indoklást kutatóhálózatának elvételének okáról. A meghurcoltatás 1 teljes évében az ITM végig azzal tartotta nyomás alatt az MTA-t, hogy a törvény szerint neki járó alaptámogatást csak részben adta át. Zsaroltak.

Az MTA konklúziója szerint, ezzel az akcióval sérült a tudományos kutatás szabadsága, és Magyarország számára alapvető értékek vesztek el. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek elvétele azt mutatja, hogy aki mást gondol a világról, mint a Fidesz, annak nincs helye Magyarországon. Az MTA működése semmilyen társadalmi csoport érdekeit sem sértette, senkinek sem lett attól jobb, hogy elvették kutatóintézeteinek vagyonát. Kivéve a Fidesznek.
A valós tét itt is ugyanaz, mint a CEU elüldözésével kapcsolatban volt: egy bezárkózó, retrográd, múltba révedő ország leszünk/vagyunk-e, vagy szellemileg és kulturálisan integrálódunk a 21. századba. Modern Európa, vagy keleti despotizmus: e között választunk, mert ma is látjuk, hogy ez a két világkép küzd egymással. Az MTA kutatóhálózatának elvétele, nem önálló ügy, ahogy a CEU sem, és ahogy nem volt az a filozófusok ellen indított hadjárat, vagy a Kishantos beszántása vagy a KT bedarálása sem – hanem egy háború fontos vesztett csatája, egy végvár eleste. Ezért ügy az MTA pozícióinak rontása, ezért ügy az akadémia függetlensége, mert mindez nem egyes intézmények sorsáról, hanem két világszemlélet harcáról szól.

2022 áprilisában lesz esély szavazatoddal a normalitást támogatni és visszavezetni Magyarországot arra az útra, ahonnan 2010-ben letértünk.
Kormányváltás. Április 3.

TISZTA SZÁNDÉK VITA – 10/12. Az MTA kutatóintézeteinek elvétele

Pin It on Pinterest