Szigethalom, Tököl: A Parkerdő jövője

Nekünk, a Csepel-sziget északi részén élőknek, szinte az egyetlen kiterjedtebb, kikapcsolódást jelentő erdőterület, a Szigethalom és Tököl területén húzódó Parkerdő.

Én magam is ide jövök leghamarabb feltöltődni, futni. Sajnos az utóbbi években tapasztalom, hogy lassan, de biztosan pusztul ez a csodás felület.

Felgyorsulóban az intenzív fakitermelés a hazai erdőkben, ahogy itt is – aminek értékes tölgyesek (talajvízszint csökkenése miatt nehezen cseperednek fel) és nyugati ostorfák is áldozatul esnek. Szinte minden évben nő a tarvágás által lepusztított kopár felület, így futás során egyre többször kényszerülünk a tűző napra az árnyat adó lombok alól. Helyükre nyárfák kerülnek, „szép katonás” rendben – kell a pénz az erdőgazdaságnak. Ha így folytatódik, 50 éven belül semmi más nem lesz a Parkerdőben akácon és nyárfán kívül.

A Halásztelek hullámterében kocsányos tölgyek telepítésével mintaerdősítést végző Bakó Gábor által szerkesztett, „A Duna menti tölgyesek restaurációjának lehetőségei” című tanulmánya pontosan bemutatja a problémát: „az óriási erdőgazdálkodási lékek… az invazív nyomást erősítik, mert az aljnövényzet nagyon sok fényhez jut. Ez meghiúsítja az újulat felnövekedését… az invazív fajok tömeges jelenléte elnyomja a fiatal csemetéket”

Az invazív fajok vagy özönfajok megjelenése a helyi ökoszisztéma megzavarásán túl káros a mezőgazdaságra, de az emberi egészségre is, mint pl: az allergén parlagfű esetében. De ismert a történelem során szándékos betelepítés is, általában valamilyen gazdasági haszon reményében. Ilyen volt itthon pl: a XVIII. században a fehér akác, sok jó tulajdonsággal: gyorsan nő; remek tűzifa; megköti a homokos talajt és pompás mézelő, ugyanakkor gyakorlatilag kiirthatatlan. De biztosan találkoztatok már a Kínából származó bálványfával, amely mára a hazai száraz lösz- és homokgyepek legnagyobb ellenségének számít.

És valóban nagyon sok az invazív növény: rengeteg bálványfával, parlagfűvel, vadkenderrel és selyemkóróval találkozom futás vagy családi séta közben.

Sajnos tudnunk kell, hogy nem az egyszeri erdész dönti el, hogy melyik fának mi lesz a sorsa. Azokon a kereteken belül kell döntéseket hozniuk, amit a kormányzati központi költségvetés biztosít az erdészetek számára.

De ez elsősorban egy parkerdő, ami az agglomerációban élők feltöltődési lehetősége is. Itt az oktatás, nevelés természeti kereteit és az itt élők pihenését kellene elsősorban szem előtt tartani, amikor a sorsáról döntés születik.

Az erdészház melletti tisztás foci kapujai már a nyolcvanas években is itt voltak. Ti mit kezdenétek a tököli erdővel?

Idézet forrása: Bakó Gábor (szerk.): A Duna menti tölgyesek restaurációjának lehetőségei. Halásztelek, 2012, Ökolépték Mérnöki és Humán Szolgáltató Egyesület

Kiemelt kép: ZoraPicArt

Szigethalom, Tököl: A Parkerdő jövője

Pin It on Pinterest