Kitekintés: Az orosz-ukrán konfliktus

Valószínűleg lesz háború. Ma dönt az orosz parlament. Egyenesen Vlagyimir Putyintól kérelmezik, hogy ismerje el független területként az úgynevezett donyecki és luhanszki népköztársaságokat.

Ha lesz támadás, akkor a kelet-ukrán szakadár területek végső elszakítása volna az orosz cél. Láttunk már ilyen módszeres és agresszív nagyhatalmi politikát a 20. században. Nem lett jó vége. Ami döbbenetes, hogy amíg a fél világ lélegzet-visszafojtva követi az eseményeket, a vezető lapok kizárólag az orosz-ukrán konfliktussal a címlapokon jelennek meg, addig a magyar kormány, legyint arra, ami közvetlenül a szomszédban zajlik.

Döbbenetes látni kora ősztől, hogy miközben Európa más országaiban és az USA-ban állandóan napirenden van az ukrán helyzet, addig nálunk a most már 110 milliárd (110 ezer millió) forinttal kitömött közmédiában ez nem téma.
Amikor Ukrajna elnöke háborús szózatot intézett a népéhez, az Egyesült Államok bezárja a kijevi nagykövetségét, a magyar külügy tudomást sem vesz a problémáról. Egyszerűen futottak még kategóriába került a hír, hogy százezernél is több katonát vezényelt Putyin az orosz-ukrán határra. És támadni akar. Sehol egy “ruszkik haza” szlogen? Vagy azt Orbán már elfelejtette és sokadjára árulja el Magyarországot, Európát, és azt az eszmét, amivel anno politikus lett.
Emlékezzünk, hogy 1962-ben is szovjet nagyhatalmi és atom-politika miatt állt vigyázzba a fél világ. Ma, a 21. században célszerű a konfliktusokat a tárgyalóasztal mellett rendezni. Van akinek ez sikerül és van, aki ezt meg sem próbálja. Téved, aki hisz a kormányzati propagandának és azt gondolja, hogy itt pusztán 1-2 szakadár terület és az agresszív ukrán belpolitika miatt feszültek be a felek, bár nyilván az ukrán nyelvtörvény vállalhatatlan. Ukrajna területi integritása megkérdőjelezhetetlen. Putyin viszont támadni erőpolitikát folytat és ne arra ébredjünk egy reggel, hogy az autokrácia és demokráciák határa Záhonyban van.

Magyarország külpolitikájának két alappillére: tagságunk az Európai Unióban és a NATO-ban. E két értékalapú szövetség ereje jelenti szabadságunk, biztonságunk és jólétünk alapján. Mire Putyin azt javasolja, hogy tekerjük vissza az időt 25 évvel? És míg Orbán Viktor minduntalan a nemzeti szuverenitást emlegeti, semmit nem jelent neki, ha az orosz érdekek kiszolgálásáról van szó.
Április 3. után az Orbán-rezsim leváltásával biztosítjuk, hogy az értékalapú szövetségeinket megerősítsük.

Egyébként a két szakadár terület függetlenségének elismerése izgalmas kérdés, mivel ezzel Putyin felrúgná azt a minszki megállapodást, amit az orosz félnek is be kellene tartani…Putyin korábban a Grúziától elszakadt Dél-Oszétia és Abháziánál tett hasonlót. Ezeken a területeken azóta is az orosz haderő állomásozik. Az ilyen típusú egyoldalú és agresszív üzenettel bíró döntések nem szolgálják a térség stabilitását, s nem mozdítják elő a konfliktus tárgyalásos rendezését. Az gondolom egyértelmű, hogy az orosz parlament egyoldalú kezdeményezése nem lehet jogi alap a kérdés rendezéséhez. Bár ha innen nézzük Krím helyzete is épp ilyen ellentmondásos: de jure Ukrajna, de facto Oroszország része.

Bagatellizálni egy háborús helyzetet bűn. Belesodorni egy népet a háborúba bűn. És instabilitásba borítani K-K-E-át BŰN.

Putyin most nem egy legyengült, erőtlen államot támad le, mint csecsenföld, Grúzia, Szíria, hanem egy felfegyverzett sereget. USA presztízs kérdése is, hogy ez nem lehet majd egy krími sikertörténet.
Ma az orosz-típusú hatalmi politika lényege a felszín és a pillanat uralása bármi áron, csúsztatás, cinizmus, ködösítés, zavarkeltés. De jó ha tudják, ha átlépik Ukrajna határát az számukra is kellemetlen meglepetéssel járhat egy brutális partizánháború kirobbantásának képében, jelentős nyílt USA támogatással. Így, ha végül mégsem lesz katonai invázió az az USA-nak köszönhető.

Kitekintés: Az orosz-ukrán konfliktus

Pin It on Pinterest