Az illegális hulladék nyomában

Azt gondolom, hogy az illegálisan elhelyezett háztartási hulladék önkéntes felszedése (szemétszedés) tudatos döntés az egyén részéről, szemléletformáló közösségi magatartás – ami példaértékű vállalás.

De mi lenne, ha – mindegy milyen okból – maga a probléma létre sem jönne? Mi lenne, ha a szemetelő el sem dobná a szemetet?

Mindig számtalan kérdés merül fel egy konkrét probléma kapcsán – akkor cselekszünk helyesen, ha megkeressük a megoldás leghatékonyabb módját és bevezetjük gyakorlatként. Mert:
– nem elég észlelni az illegális szemetelést egy adott helyszínen,
– nem elég néha kimenni és egészségügyi sétával egybekötve felszedni,
– nem elég bosszankodni,
– a rendelkezésünkre álló adatok alapján tényfeltáró munkával elemzést kell készítenünk,
– és a megfelelő társadalmi/politikai környezetet létrehozni megoldás felé.
Tehát a megfelelő embert kell kiválasztanunk érdekeink képviselőjének.

Rendszerszemléletben mutatom nektek a problémafeltárás fázisait, mert rendszerszinten kell a hulladékkérdést kezelni, különösen azért, mert a Fidesz kormány 2021. március 16-i hatállyal elvette az illegális hulladékkihelyezés felszámolásának jogát az önkormányzatoktól és állami feladattá tette azt. Azóta hulladékgazdálkodási hatóságként a kormányhivatalok járnak el, illegális hulladék ügyekben nincs hatásköre a jegyzőnek eljárni (kivéve közterület-felügyelet által helyszíni bírság kiszabása).

Január óta 3 szemétszedési akciót szerveztünk, hogy felmérjük az illegális hulladék kihelyezésének hátterét:
– hogy felmérjük a választókerületben mely pontokon van szükség beavatkozásra,
– bejárva a településeket, megtaláljuk a problémás helyszíneket,
– az akcióval ráirányítsuk a figyelmet a cselekvés fontosságára,
– a szemétszedési akció eredményét kielemezve, szemléletesen bemutathassuk az adott állapotot és vázoljuk a szabályozási környezetet, az esetleges ellentmondásokkal,
– megoldási javaslatokra várjuk a lakosság ötleteit = párbeszéd a jövőre vonatkozóan.
Most a szemétszedési akcióink eredményét teszem közzé, szemléltetve az adott állapotot, szabályozási környezetet, hogy közösen gondolkodhassunk.

Nagyító alatt a szigetszentmiklósi szemétgyűjtés

Április 17-én közel 30 ember, 210 perc munkával 2 teherautónyi szemetet gyűjtött össze. 1800 m hosszúságban tisztult meg a szigetszentmiklósi külső Tököli út környezete. De vajon meddig marad tiszta? Minek kellene változnia ahhoz, hogy örökre tiszta maradhasson?

Szemétszedő sétánk során találtunk szivacsmatracot, lökhárítót, konyhaszekrény-ajtót, személyautóra való gumiabroncsot, porszívó- és televízió alkatrészeket, lejárt szavatosságú kozmetikumokat, feltört csempét és még sorolhatnám. Mind háztartásban keletkező lakossági hulladék, melynek illegális lerakását törvény tiltja.

A hulladékokról szóló törvény értelmében a lakossági hulladék begyűjtésének megszervezését az önkormányzatok közfeladatként, a velük szerződött közszolgáltatók közbeiktatásával hajtják végre. Tudjuk, hogy különböző méretű gyűjtőedényekre szerződhetünk, amiket hetente ürítenek a szolgáltatók. A kukákba ideális esetben csak vegyes hulladék kerül, hiszen szervezett az újrahasznosítható hulladékok – papír, üveg, műanyag, alumínium – elkülönített gyűjtése is, ugyanúgy, mint a zöld hulladék begyűjtése.

A rendszert önkormányzati szemlélettől függően vagy az évi egyszeri ingyenes lomtalanítás egészíti ki, amikor a szolgáltatók elveszik azt a nem veszélyes háztartási hulladékot, melynek mérete a gyűjtőedény méreteit meghaladja, vagy az intelligens lomtalanítási rendszer, melynek keretében a lakosság által aktuálisan jelzett hulladékok kerülnek elszállításra.

A szolgáltatók befogadják a háztartásban keletkező elektronikai hulladékot és építési bontási hulladékot, a személygépkocsikról leszerelt abroncsokat is – sok esetben díjmentesen. A veszélyes hulladékok, pl. nem vizes bázisú festékek, akkumulátorok, fáradtolaj, autóalkatrészek átvételére a kisebb hulladékudvarok általában nem jogosultak, az ilyen típusú hulladékot az agglomerációban lakók a 15. kerületi Zsókavár utcába vihetik (esetleg bontóba, vasudvarba).

Szabályozás szintjén tehát a rendszer kezeli a helyzetet, minden hulladéktípust lefed és elvileg minden lakos tisztában van a gyakorlattal. Mégis, a „senki földje” típusú területek tele vannak szeméttel. Miért?

A hulladékokról szóló törvény egyik fontos eleme a hulladékképződés megelőzésének elve. A gyártók mellett mi fogyasztók is sokat tehetünk azért, hogy kevesebb szemetünk legyen. Ha előnyben részesítjük
– a betétdíjas csomagolást,
– a felesleges csomagolás nélküli termékeket,
– nejlonzacskó helyett tartós táskákat, tasakokat használunk,
– mindenből csak annyit vásárolunk, amennyire valóban szükségünk van,
máris pár gondot kipipálva közelebb jutunk ahhoz, hogy ne szaporodjon fel később a szeméttöbblet.

A szelektív hulladékgyűjtés sok helyütt megoldott, hisz az újrahasznosítás a fenntarthatóság záloga. A szemét szétválogatása odafigyelést igényel, mert tapasztalatom szerint kevés segítséget kapnak a fogyasztók a kukák megtöltésének módjáról. A gyűjtőedényeink kapacitása viszont elég jól bővíthető, ha odafigyelve a szelektív szemetet elkülönítetten gyűjtjük.

Előfordul, hogy túlterjeszkedünk a gyűjtőedény befogadóképességén. A zsákos szállítású mellett is keletkezik extra zöld hulladék, hiszen a kerti munkák sokszor nem esnek egybe a szervezett zöld hulladék begyűjtés időpontjával. De adódhat egy felújítás, ami a szokásosnál jóval több szeméttel jár. Ilyenkor konténert rendelünk vagy kocsiba tesszük a szemetet és irány a szolgáltató hulladékudvara. A hulladékudvarban sok esetben a következő problémák hátráltatják az egyébként egyszerűnek tűnő leadást, csökkentve ezzel a hulladék leadásra való hajlandóságot:
– külön behajtási engedély,
– helyszíni irányító táblák hiánya,
– időpontkérés mellett is hosszas várakozás,
– ha a szolgáltató járművei és az ügyfelek ugyanazt az átrakóállomást használják és a szolgáltató járművei mindig elsőbbséget élveznek,
– a bankkártyás fizetés hiánya,
– a mérlegelés nehézségei (ha három hulladéktípust szállítunk be, három előtte-utána mérésre van szükség),
– illetve Szigetszentmiklóson például a meredek felhajtás a kommunális szemét és a zöld hulladék leadópontjához, amitől még a gyakorlott sofőrök is hátrahőkölnek…,
– és a leadás költségvonzatáról még nem is beszéltünk: egy 5 m3-es konténer ára kb. 50 ezer Ft!

Az illegális lerakás kockázata ezzel szemben „csupán” a lebukás veszélye és a büntetés mértéke.

Bár a hulladéktörvény 2021. februári módosításának célja az illegális hulladéklerakás megelőzése, kérdéses eredményessége, hiszen a “szemetelő” általában ismeretlen, a hulladék felszámolására a törvény így mindig az ingatlantulajdonost kötelezi, az elszállítás költsége őt terheli, kivéve, ha bizonyítja, hogy más volt a hulladék eredeti birtokosa…

Fel van adva tehát a lecke az ingatlantulajdonosoknak. Ha el akarják kerülni a hatósági bírságot, lehetőségeik:
– körbekeríteni az ingatlant,
– éjjel-nappal őriztetni,
– bekameráztatni a területet.

Ha a hatóság fülön csípi az illegális hulladéklerakót, annak a Btk. alapján akár szabadságvesztés is lehet a vége. 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki 10 m3-t vagy 1 tonnát meghaladó mennyiségben hagy el, rak le szemetet illegálisan. Aki ennél is nagyobb összmennyiséget vagy nagy mennyiségben veszélyes hulladékot rak le, illetve súlyos visszaeső, akár 5 évre is elítélhető.

Mindez persze csak abban az esetben jelentős visszatartó erő, ha valós a tettenérés vagy a kamerával rögzítés veszélye.

És ha a decemberi szigetszentmiklósi olajszennyezés brutális méreteire és bűntényi kereteire gondolunk, elbizonytalanodunk, hiszen még kamera is volt – igaz épp nem működött?!?

Az illegális hulladék nyomában

Pin It on Pinterest