1956 emlékezetére

1956. Nincs és nem is lehet kétféle megítélése. Még Ady Kompországában sem. A szabadságunkról szól. Arról, ahogy a magyar tűrés, kényszer, béklyók – árulások, személyes drámák, megalkuvások után felébred és azt mondja: elég volt. Tisztán – 1956.

Nem lehet összemosni semmivel. Játszanak bármit a mozikban, nem fogják összemosni semmivel. Tisztán – 1956.

Számomra 1956 emléke a családi történeteken, helytörténeti emlékeken keresztül él a mai napig. Kuláklistás nagyapámért fekete autóval jöttek. A padlásról is lesöpörtek mindent, amit találtak. A tököli Janka dédit részeg randalírozók zaklatták, csak mert gépírónőként dolgozott a tanácsházán. De nincs két 1956. Egy van: a szabadságunk.

Minden családnak vannak ilyen történetei. 1956 emlékezete kizárólag akkor marad velünk, ha tiszteletben tartjuk a szabadság eszméjét. Tisztán – 1956.

“A forradalom emlékét is kikezdte minden múlt átka, hogy az utódok tudatának változásával maga is megváltozik. Ennek az elkerülhetetlen folyamatnak az ismeretében, … szeretném kimondani, hogy ’56 mindenkié!
Ha annyiféle volt is, ahány a résztvevője, ’56 egy volt és kikezdhetetlen…
Szeretném ezt a mai napot, Köztársaságunk első évfordulóját azzal a gondolattal indítani, hogy bár senki ne próbálna ma senkit megfosztani közös kincsünktől, ’56 tiszta emlékétől.”
Göncz Árpád, 1990. október 23.

1956 emlékezetére

Pin It on Pinterest