A Pesti Vármegyeháza udvarai nemcsak közigazgatási feladatoknak adnak otthont, hanem igazi szabadtéri múzeumként rejtik a múlt elfeledett kincseit.
A II. világháború utáni helyreállítást (1945–1948) vezető Imrényi Szabó Imre különleges értékmentő munkát végzett: a lerombolt belvárosi épületekből és temetőkből mentett át falikutakat, szobrokat és záróköveket az udvarokba. Így került ide a Roosevelt téri egykori Lloyd-palotából a Hébé-kút, a „Két törökhöz” címzett ház udvarából az Uránia-kút és a Hermész-szobor, míg Madarász Viktor festőművész síremlékéről a Géniusz-szobor. Az udvarok falai között található a 13 méter magasan, a III. udvar falán lévő, 1832-ben készült napóra is, amelyet bronz Nap-arc, Szaturnusz és Hold-motívum díszít.
A patinás belső terek a filmrendezőket is megihlették: a Vármegyeháza mint mozidíszlet szolgált, hiszen itt forgatták többek között A kőszívű ember fiai, A hídember, az Egy magyar nábob, a Rokonok, a Noszty fiú esete Tóth Marival és A Napfény íze jeleneteit.