A szolidaritás vállalás civil életem és politikusi hitvallásom fontos, kiemelt része. Gyermekkoromtól részt veszek a szegények, rászorulók, kiszolgáltatottak támogatásában. Civil felnőttként a Vakok Intézetében olvastam fel és lettem számos hangoskönyv hangja, majd társadalmi érzékenyítő projektekben önkénteskedtem (roma-telepek mellett), rendszeresen adományoztam állatmenhelyeknek. Politikusi utam része volt a pártpolitikától függetlenül nyitott szemmel járni és közel hajolni az emberek problémájához, civil ügyekhez, kiállni az üldözöttek mellett.
2021-től politikusként rendszeres feladatomnak tekintettem a rászorulók számára az adománygyűjtést. Az elmúlt hat évben Iványi Gábor intézményeinek, az orosz-ukrán háború magyar menekültjeinek, vagy az adventi időszakokban a helyi rászorulók számára (óvodák, állatmenhelyek, bajba jutott családok) szerveztem sikeres gyűjtéseket, több mint 50 alkalommal.
Kiálltam, Iványi Gábor iskolái és hajléktalanokat ellátó intézményei mellett az üldöztetés éveiben az egyházi státusz nélküli időszakban.
Nyíltan vállalt szolidaritásomat értéknek tekintem, hiszen akkor álltam ki, mikor a demokrácia lángja idehaza egyre halványult. Hiszem, hogy csak a szolidaritás iránt felszabaduló össztársadalmi igény tarthatja életben vagy élesztheti újjá idehaza a demokráciát. A politikai tér akkor normalizálódik körülöttünk, ha egyéni szinten mindennap ezért dolgozunk. Nem a fotelból. Konkrét cselekedettel.
Ebben én belső indíttatásból élen jártam, mikor éveken át segítettem Iványi Gábor munkáját, mert hiszem, hogy a jó politika hidakat épít és nem árkokat ás. Ma is hiszem, hogy a jó politika azt keresi, ami összeköt, nem azt, ami távolít. Hiszem, hogy a jó politika szolidáris, és fő mozgatója sosem lehet a bosszú vagy a gyengébb eltiprása.
“Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között.”
Vigyázzunk egymásra.