TISZTA SZÁNDÉK VITA – 5/12. Tusványos – Az illiberális állam

A Fidesz az “illiberális állam” jelzős szerkezetet a NER kereteinek -hivatalos államberendezkedés- megnevezésére húzta elő.

Mert ami 2010-ben elindult, arra már egyértelműen nem volt ráhúzható a liberális demokrácia értelmezési kerete. Tudta ezt Orbán Viktor is és hogy híveiben ne keltsen zavart: előjött egy másik elnevezéssel. Kimondta, hogy innentől, mi magyarok illiberális demokrácia vagyunk. Pont.

Hogy mi ezzel a gond? Leginkább az, hogy a LIBERÁLIS jelzőt felhasználva ( a folytonosságra utal, annak hitelességével visszaélve), egy toldalékkal azonnal megtagadja annak pont a lényegét. A szándék aljas. FŐBŰN kategória.

Sorozatom 5. részében elemezzük a 2014-es év szimbolikus ügyét, a Tusványoson elővezetett “illiberális állam”-ot.

Hol a “tiszta szándék” az ügyben, ha az egyértelmű cél az, hogy a NER-nek, az “új” antidemokratikus keretnek legyen neve?

Liberális vs. illiberális demokrácia. A fogalom

“A fogalmat Fareed Zakaria újságíró vezette be a politológiába 1997-ben. A Foreign Affairs-ben megjelent cikkének lényege, hogy csak Nyugaton (Amerikában és Nyugat-Európában) magától értetődő, hogy a demokrácia (a pártok közti jogszerű, szabad választáson alapuló népuralom) liberális is egyben, vagyis védi az egyén törvényes jogait, a hatalmi ágak egymás fékeként és ellensúlyaiként különválnak, sajtó-, szólás- és vallásszabadság van, amit a jog uralma garantál. A Föld lakóinak fele ilyenben él.Zakaria akkori összesítése szerint a világ 193 országából 118 volt demokrácia (ezekben élt a Föld népességének kicsit több mint a fele), ami a felszínen egyértelműen örömteli, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezekben az országokban varázsütésre nyílt társadalmak épülnének, melyekben az állampolgárok jogait erős intézmények garantálják, és nem autokrata vezetők uralkodnak, akik a demokrácia erőtlen intézményeit csak díszletnek tartják fent: ahol ez történik, illiberális (nem liberális) demokráciáról beszélünk.”

“A” Tusványosi “új” rezsim

2014 nyarán, Orbán a 25. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén arról beszélt, hogy az új rendszerre azért van szükség, mert szerinte „a korábbi liberális magyar állam”:
– nem gondoskodott eléggé a határon túli magyarokról
– nem állt ki a devizahitelesekért
– nem volt munkaközpontú.

Zakaria Orbán illiberális állam értelmezése közti különbség

*Zakaria kulcsszava a jogállam (angolul a jog uralma, rule of law).
A “JOG URALMA” =a jogrendszer kiszámítható, az állam hatalmát erős intézmények és érvényesíthető jogok korlátozzák.
*Orbán kulcsszava „EMBER URALMA”, egy olyan vezetőé, aki saját, és nem a választók akarata szerint kormányoz. A Nemzeti Konzultációnak csúfolt irányított kérdezés, állami levelezgetés, (minek 1-1 darabja a 10 milliárdos tételt is meghaladta) hivatott kitakarni a lényeget, hogy valós párbeszéd nincs és nem is lesz.

Az alapvető különbség Orbán és Zakaria felfogása között, hogy Orbán pozitív fényben láttatja a gazdaságilag viszonylag sikeres nem liberális demokráciákat, követendő példát találva bennük, míg Zakaria az elvileg demokratikusan megválasztott, de az emberek jogait a gyakorlatban mégis eltipró, valójában önkényuralmi, autokratikus rezsimeket működtető vezetőket negatív példaként hozza fel.

Röviden a lényeg

Ha nem tudjuk meghatározni a demokrácia intézményes gyakorlatának egyfajta minimumát – biztosítva legyen a politikai vezetők szabad és igazságos választások útján történő leváltásának valódi lehetősége – akkor a demokrácia keretei teljesen kiüresedtek.

A tapasztalatok fényében mára már kimondható, hogy problematikus hagyni, hogy Orbán, Kaczýnski, Erdogăn vagy Putyin magára öltse a „demokrácia” köpenyét. Helyesebbnek tűnik megtagadni az ilyen vezetőktől a „demokrácia” bizonyítványát, és autoriter jellegüket kell hangsúlyozni, előtérbe helyezni.

“Az illiberális állam” gyakorlati lépései

Az Orbán-kormány leglátványosabb lépései a gazdaságiak voltak:
– a visszamenőleges jogalkotás (túl magasnak ítélt végkielégítések)
– a magán-nyugdíjpénztári befizetések kezelése- a trafikmutyi
– Alkotmánybíróság jogköreinek visszametszése
– Baka András leváltása a Legfelsőbb Bíróság éléről (koalíciós jogalkotást bíráló)
– a választási törvény átírása (a választás tisztességességét és a jogbiztonság határait kérdőjelezi meg)
– a reklámtörvény: egyértelmű hajtóvadászat az RTL Klub ellen (személyre szabott jogalkotás – ellent mond a jog uralmának)
– az állami intézmények átalakítása (a „nemzeti egységet” az etnikai és politikai pluralizmus fölé helyezi)
– OBH (Handó Tünde 2012-től 9 évre + különbíróságok kísérlete); KLIK; KESMA – a viszonylag autonóm bírói, oktatási és média intézmények pártellenőrzés alá vonása
– a hazai civilszervezetek és a nemzetközi NGO-k, IGO-k stb. kapcsolatának szabályozása és ily módon büntetése;
STB. STB. STB.

Hol van itt a tiszta szándék, mikor Handó Tünde éveken keresztül bármely ügyben kijelölhette az eljáró bíróságot és egyszemélyben gyakorolhatta a kinevezési és leváltási jogköröket. 2018-ban pedig azt bírta nyilatkozni, hogy hazaárulók a bíróságok függetlenségének csorbítása ellen tiltakozó bírók.

Magyar sajátosság

Orbán a hatalomba való 2010-es visszatérésekor okulni akart 2002-es “hibáiból” és leplezetlenül az állami berendezkedés és az állami identitás radikális megváltoztatására törekedett (pl: a 2011-es Alaptörvényben az ország nevét a kétharmados parlamenti többség Magyar Köztársaságról Magyarországra változtatta).

Az autoriter vezetők jellemzően azzal kezdik ki a demokratikus intézményeket, hogy nem tartják tiszteletben a jogot. Nem annyira szabályokat változtatnák meg, inkább hajlítgatják vagy megszegik őket, bízva benne, hogy a hűbéri viszonyok és a szűkös adminisztrációs kapacitás miatt megússzák. Orbán ezzel szemben megváltoztatta a szabályokat és átírta az alkotmányos kereteket (párthű tagokkal feltöltött Alkotmánybíróság támogatásával) a kétharmados parlamenti többség birtokában.

Az új alkotmány csupán névleg demokratikus: bár kétharmados parlamenti többség fogadta el, ám a lakosság népszavazás útján vagy más formában nem hagyta jóvá.

Az ötletadó – a Putyini párhuzam

2006-ban Vlagyimir Putyin hasonló eszmefuttatással érvelt politikai programja mellett, amikor a demokrácia iránti tiszteletét firtató kérdésekre válaszolt: “Először is megkérdezném ezektől az emberektől, hogy ők miként értelmezik a demokrácia fogalmát. Ez végső soron filozófiai kérdés, amire nincs világos válasz. Az önök országában mi a demokrácia a szó szoros értelmében? A demokrácia a nép uralma. De ugyan mit jelent a népuralom a mai világban, egy hatalmas kiterjedésű, soknemzetiségű és sok vallású állam esetében?”
“A mi orosz demokráciamodellünket szuverén demokráciának hívják… Nyitott nemzet akarunk lenni más nyitott nemzetek között, és igazságos szabályok szerint kívánunk velük együttműködni, nem pedig úgy, hogy kívülről irányítanak bennünket.”

Nem ülni egy asztalhoz a demokrácia relativizálóival – Vita vagy nem vita

A demokrácia és a demokratizálódás kutatói körében vita zajlik arról, miként kell ezeket a rezsimeket kategorizálni. Ezt a kommunikációs zavart használja ki Orbán és köre.

A „demokrácia” többértékű fogalom, amely jellemzően legalább 6 dimenziót foglal magában: választói, liberális, többségi, részvételi, döntéshozói és egyenlőségi.

E vitákban az a kérdés, hogy mikor lehet megalapozottan kijelenteni, hogy megtörtént a rendszerváltás, és a liberális-plurális demokráciából illiberális vagy autoriter rezsim lett.

A politikai világkép ellentmondásai és veszélyei

Ki kell tartanunk azon elv mellett, miszerint nem engedhető meg a jobboldali populisták kiállása az „illiberális demokráciák” mellett, az önmagában a politikai nyelv korrumpálódását testesíti meg, annak elfogadása csak a zavar fenntartását segítik elő.

Ki kell mondani, hogy itt nem a liberalizmus, hanem maga a demokrácia forog kockán, és hogy „minden olyan kísérlet, amely korlátozni igyekszik a szólás és a gyülekezés szabadságát, a plurális médiát vagy a kisebbségek védelmét, alapjaiban támadja a demokráciát”.

Konklúzió

A szavak igenis számítanak. Kifejezik a szándékot. Az illiberalizmus nem más, mint egy nyelvi trükk, kb. olyan, mint a népi demokrácia…
2022 áprilisában lesz esély szavazatoddal a normalitást támogatni és visszavezetni Magyarországot arra az útra, ahonnan 2010-ben letértünk.
Kormányváltás. Április 3.

——————————————————-

Zárásképp:
A Fidesz, Orbán és a NER legeslegfőbb bűne, hogy szétroncsolták a társadalom szövetét. A kétharmaddal való gátlástalan visszaélés egyik fő eleme az államberendezkedés megváltoztatása: hamis jelszavakkal, valódi népszavazást mellőzve, kommunikációnak álcázott mérhetetlen nemzeti konzultációkkal fellazították az addig stabilizálódott államberendezkedést, társadalmi kiegyezést és közhangulatot. A fejekben és szívekben okozott kár súlya szinte felfoghatatlan, helyrehozhatatlan pár év alatt. Generációkon átívelő, akár évtizedekig tartó következetes munka lesz felülírni az orbáni gyűlöletgeneráló kódokat és az értelmes párbeszédre nyitott társadalmat felébreszteni.

TISZTA SZÁNDÉK VITA – 5/12. Tusványos – Az illiberális állam

Pin It on Pinterest