Szolidaritás-alapú programmal készülünk a kormányváltásra

Nyitó gondolataim a Civitas Intézet Ellenzéki kerekasztal-beszélgetésén a szegénység témájában

Kormányváltásra készülünk. Közös kormányzásra, közös programmal, aminek alapja a szolidaritás kell, hogy legyen. Szolidaritás, ami élesen szembeáll az elmúlt 12 év társadalmi kirekesztésén, kormányzati megbélyegzésén és gátlástalan kisemmizésen alapuló zsákutcás Fidesz politikával.

Társadalmi szolidaritás, ami a szegény-és romaellenes hangulatot végre feloldja, és kinyitja a gettóba zártak előtt az utat a társadalmi mobilizáció előtt. Akkor, amikor ma idehaza a társadalmi mobilizáció már szinte csak a lecsúszásnak ad teret.

A szegénység nem csak a nincstelenek szenvedése és problémája. A társadalom egésze számára nagy gond ez, ami a krízishelyzetben elemi erővel tör a felszínre és mindenki számára veszélyforrásként jelenik meg. Egészséges társadalom és gazdaság békeidőben sem engedheti meg a nyomort, az esélytelenséget.

Civitas kerekasztal Jószai Teodóra

Egyenlőtlenségek mindig lesznek, de annak mértékén van hangsúly. Az ország kettészakadóban, a keleti területek magukra lettek hagyva. Végérvényesen leszakadó megyék: B.A.Z; Heves; Szabolcs-Szatmár-B; Nógrád. Minden 3. északkelet-magyarországi lakos éveken belül áttelepül nyugati régiókba. 2050-re begyűrűző társadalmi krízis várható.

A társadalmi mobilitás bezárulásának, a szegénység konzerválódásának és a zsákutcás oktatáspolitikai iránynak fő mutatója, hogy ma a magyar diákok jövőjét, tanulási lehetőségeit 70%-ban az határozza meg, hogy az ország mely részén születtek. Ez kb. 8% a skandináv országokban. A magyar oktatási rendszer az EU-ban a legegyenlőtlenebb. Nagy probléma a Fidesz-kormány működése óta: egyszerűen nem lehet kutatni a magyar oktatásügyet. Nincs érdemi szakmai vita, nem is lehet, mert a politika maga alá gyűrte a társadalom rendszereit. Nem véletlen, hogy a PISA a politikai rendszer és nem az oktatás hibájaként jelenik meg.

A nagy társadalmi alrendszereken óriási lékek tátonganak – a szociális szféra lényegében összeomlott, hiszen már nem jelez. Ahogy nem előz meg problémákat, de újabbakat generál.

Kimondhatjuk, a szociális ágazatot teljesen magára hagyta a kormány. Ma a szociális területet, kizárólag az (legtöbbször) 50 feletti, megalázó bérért dolgozó (legtöbbször) nők szakmai elhivatottsága, embersége működteti.

A szegénység össztársadalmi problémaforrás, nem csak a szegények gondja. A rendszer nem biztosít a társadalmi mobilitás számára csatornát. A szociális rendszer lebontásában maga a rendszer jár élen konzerválva a legkiszolgáltatotabbak helyzetét és megöli a reményt.

Változás viszont kormányváltás nélkül nem lesz, hiszen a társadalmi egyenlőtlenségeket épp azoknak kellene felszámolnia, akik élvezik annak összes privilégiumát és életre hívták.

A mostani társadalompolitikai gondolkodásban Magyarországon egy perverz újraelosztás tapasztalható, a támogatások nagyobb része a jómódú családokhoz jut és nem a szegényekhez. Drámai következmény, hogy ma a magyar gyermekek harmadát fenyegeti a szegénység és az azzal járó társadalmi kirekesztettség. Az elmúlt 10 évben drámai módon nőtt az időskori szegénység.

Nagyon veszélyes útra lépünk. Nincs két Magyarország.

Érdekes lehet, hogy a COVID-járvány időszaka után kezdhetünk neki a rom eltakarításának és építkezésnek, hiszen, mint minden válság, új esélyeket, lehetőségeket kínál társadalmunknak. Felértékelődött a szolidaritás, empátia, az átláthatóság, az emberi méltóság szem előtt tartása, össztársadalmi szinten. Az ezen értékeken alapuló politikák az élhetőbb, gazdasági értelemben is sikeresebb és stabilabb társadalmakat jellemzik.

Politikába újonnan belépő, női jelöltként, számomra fontos, hogy a törvényalkotás minden szintjén érvényesítsük a női szempontokat is (munkajogi, családjogi, egészségügy, szociális terület stb). Azt reméljük ettől, hogy ezzel útjára indulhat egy szolidaritáson és valós egyensúlyon alapuló összetartozás, ami pozitívan formálhatja a politikai közbeszéd hangsúlyait.

Én azt szeretném, hogy a szolidaritás talaján álljunk minden problémához az üzleti és gazdasági alapok mellett, akkor van esély generációkon átívelő problémákra hatékonyan reagálni: felszámolni a mélyszegénységet, ami az egyetlen út a gyermekszegénység megszűnéséhez.

Négy éve, egy anyák napi ünnepségen Novák Katalin fogalmazott úgy, hogy „Magyarországon minden felelősséggel vállalt gyermek óriási kincs”. Én meg azt mondom, hogy MI azért dolgozunk, hogy minden megszületett gyermek valóban kincs legyen.

Egy gyermek sem tehet arról, hogy milyen nehézségek közé születik.

Legyen Magyarország Mindannyiunké!

Szolidaritás-alapú programmal készülünk a kormányváltásra

Pin It on Pinterest