Kormányzati káröröm

A káröröm kártékony érzés, óvodás műfaj. Gyenge emberi pillanatok elrejteni való momentuma. A gyermekeinkre rászólunk…

Írásomat a kormányzati kárörvendés jelenségének döbbenetes terjedése generálta, ami lenézést, kirekesztést, hergelést szabadít közpénzen az országra – a társadalmi egység életre hívása helyett.

1. Egy érett felnőtt, ha ezt érzi magán tudja, dolga van a helyzettel – hisz a káröröm saját kudarcaink elfedésére szolgál és sajnos alacsony önértékelés áll a háttérben. Kellő önismerettel rendelkezőknél szerencsére hiányzik, és az irónia helyettesíti.
2. A nyíltan felvállalt káröröm, a káröröm agresszívebb formája – torzítja a lelket. És élesen állítja fókuszba a be nem vallott komplexusokat. Lényegében bizonyítvány a mélyen gyökerező frusztrációról.
3. És a legdrámaibb a káröröm nyílt gyakorlására való buzdítás, a társadalom erkölcsi szövetének szándékos lazítása – erkölcsi métely. Kormányzati szintről érkező negatív “nevelő” hatása mérhetetlenül káros.

A lenti posztot egy kormányzati házi politológus írta: “vicces” címkével ellátva hergel, mint az arénában. Posztjai (több a témában) a SPORT témaköréhez kapcsolódnak, amitől még brutálisabb a kormányzati szócső üzenete: úgy örülj egy másik ország SPORTSIKERének, hogy ugyanakkor döngöld földbe vesztes ellenfelét (ha mi már épp kiestünk, ugye..)

Kormányzati káröröm - Deák Dániel - Mark Rutte

Sportszerűtlen attitűdre felszólítva nem lehet sporteredményt magasztalni. Nem fér össze. Egy sportoló tudja, érzi. Ha mondjuk a gyermekünk teszi ezt az óvodában azonnal kiszúrjuk és rászólunk. Miért nem szólal meg a vészcsengő a fejekben, ha a NER-től kapsz rá engedélyt és felszólítást? Mi ment félre?

Fontos, hogy a káröröm az iróniával, cinizmussal nem keverendő össze, de még a szarkazmussal sem. Ezek mindegyike lehet ellenséges, de tényeken alapuló és intelligenciába burkolt támadás (ami egy kritikán és érveken alapuló vita alapja), ami mind nélkülözi az álszentséget és a saját komplexus nyílt felvállalását – esetenként épp azt célozza megvilágítani másokon. Továbbá feltételez minimális intelligenciát, mint ahogyan a humor.

És lám, a káröröm nem tartalmaz cizellált humort (semmilyet) – nem dolgoztatja a lelket és nem pallérozza az elmét, mint pl. az irónia. Nem emel a kicsinyesség faktor fölé, sőt megágyaz benne és szánalmat kelt. Nincs benne fennkölt, nincs benne nevelés. Illetve van. És itt a mélyen drámai. Lehúz.

Személy szerint nekem ez a legfájóbb az elmúlt évtized rombolásai közt. Ha valamit az Orbán kormány és a NER számlájára fogok legelsőként írni az az, hogy szétrombolta a társadalom erkölcsi szövetét.
Ennek mutatója a káröröm kormányzati szintű oltárra emelése.

Olvassátok a kommenteket: a más (csehek) egyértelmű teljesítményen alapuló sikere okán a harmadik felet gyalázó felhergelt felnőtt emberek gondolkodás nélküli kitárulkozását.

El lehet ide juttatni egy társadalmat, elég gyorsan – de mi munka lesz itt rendet tenni a fejekben?!?

A humor “vicc” pozitív és felszabadít, itt viszont csak a gyűlölet árad.

Értem a célját, de tudom hová vezet. Mert a káröröm az uszítás és gyűlöletkeltés “előszobája”, ahonnan már nincs visszaút a normális párbeszéd felé.

Nyilván ez a cél. Elég.

Kormányzati káröröm

Pin It on Pinterest