Kongresszusi bemutatkozásom

“Jószai Teodóra vagyok. Szeretettel köszöntelek benneteket.
Sokatokkal még személyesen nem találkozhattam, hiszen civilként léptem a politika felületére, idén januárban.
Új belépőként elmesélem nektek az ide vezető utat.

Mindenkinek van egy története, tele egyedi motivációval, ami elindítja egy úton. Az én személyes döntéseim egyik fő mozgatórugója a lányom. A lányom jövője.

Sosem tartoztam azok közé, akik mereven elzárkóztak a politikától, sőt nagyon is érdekelt, hiszen ez határozza meg mindennapjainkat. Közel 20 éven keresztül figyeltem, elemeztem a körülöttem zajló eseményeket – emberi, politikusi életutakat értékeltem és döntések hátterét vizsgáltam. Erős igazságérzettel megáldott ellenzékiként 2010 óta szinte minden tüntetésen kint voltam, meggyőztem, érveltem, Facebook-on folytattam vitákat – beszélgettem mindenkivel/bárkivel – mert éreztem, hogy gondolkodó értelmiségiként ez a dolgom. Civilként számos értékes politikust ismertem meg, egyeztettünk, kikérték a véleményemet, de amint megkerestek, hogy legyek politikus – mindig mereven elzárkóztam. Hosszú éveken keresztül.

Aztán lassan megértettem, hogy pártok nélkül nem lehet érdeket érvényesíteni.

A 2020-as nyári SZFE melletti tüntetésre a 11 éves lányom kérésére mentünk el családilag, és reméltem, hogy születhet olyan erő, ami képes egymásért kiállni. Együtt álltunk az élőlánc-sorban, és együtt skandáltuk, hogy “FREE SZFE” – de a hatalom ettől nem hatódott meg.

A tüntetés kapcsán értettem meg, hogy az akkor 11 éves lányom kristálytisztán érti, hogy mi történik körülötte és elvárja, hogy támogassam az ő generációját. A lányom hittel ment a tüntetésre és pontosan értette, hogy most az ő jövőjét készül leszabályozni a kormány. Követte az eseményeket, híreket olvasott, figyelte a fiatalok reakcióit – és megdöbbentette, hogy nem járhattak sikerrel. Motiváltabb volt, mint az én generációm.

Megértettem: Ha most nem állok ki értük, akkor mikor?
Ha már minden kapu bezárult?
Majd ha korlátozzák az internetet?

Itt vagyok. Mert mikor, ha nem most?

Minden társadalomnak, közösségnek és egyénnek van története, ahogyan minden évtizedes múlttal rendelkező pártnak is. A Demokratikus Koalíció egy ilyen párt: a változás iránti igény hívta életre, a legnagyobb mélységeket élte meg – kudarcokon, emberi árulásokon mérettetett meg – de mindig képes volt felállni, rendezni sorait. A bejárt út igazolja az elmúlt évek küzdelmeit és ma Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjaként képes egyre erősödve hitet adni a változásra.

Ellenzékiként alakulása óta a Demokratikus Koalíció pártoló tagja vagyok. Azt a Demokratikus Koalíciót erősítem, ami elfogadott és befogadott engem: progresszívan gondolkodó konzervatív emberként. És mindezzel otthon érzem magam a Demokratikus Koalícióban, hisz közös a hitünk a társadalmi egyenlőségben, a társadalmi igazságosságban és szolidaritásban.

A Demokratikus Koalíció egy család, tele értékes emberrel, célokkal és a szándékkal, hogy a múlt hibáit korrigálva fejlődjünk, erősödjünk tovább.

Meg aztán mutassatok nekem még egy pártot, ahol minden kétségemre azt a választ kapom az elnökség köreiből is, hogy: “Teodóra, csak maradj önmagad, az a legfontosabb!”

Itt vagyok, méghozzá a lányom jövőjéért. Mert mikor, ha nem most?
Most, amikor furcsa, zaklatott időket élünk és 2022 után rengeteg megoldandó feladattal kell szembenéznünk. Nem fogunk meghátrálni! Hiszem, hogy a Dobrev Klára vezette új kormány fogja Magyarországot visszavezetni arra az útra, ahonnan több, mint tíz évvel ezelőtt letértünk. A mi kötelességünk MA cselekedni, a holnapért! Ezért fogok én is dolgozni, hogy a lányomnak és generációjának kiegyensúlyozott jövője legyen. Ennyi az én történetem.”

Kongresszusi bemutatkozásom

Pin It on Pinterest