Beszélgessünk az előválasztásról! – 34. Van választásod? – Lajtai Ottó írása

Az ember élete folyamatos választások, döntések sokasága. Az idő eldönti, melyek voltak helyesek, melyek vittek tévutakra, netán zsákutcába és vannak persze, melyeket utólag nem lehet korrigálni.

Lassan egy éve, amikor a következő választás első előkészületei zajlottak, épp ilyen választás előtt álltam: akkor 7 éve tartoztam a DK-közösségéhez, de a korábbi kudarcok és a napi politika szörnyű realitásai miatt, hezitáltam – menni vagy nem menni – ez volt akkor a szinte hamleti kérdés.

Akkoriban kapcsolódott be a munkába – azóta közös ellenzéki jelöltté vált – Jószai Teodóra és a csapat, akik valami újat, mást hoztak az eddigiekhez képest! Megszületett végre a válasz: menni!

Időközben hatpárti megállapodás született és eldőlt, hogy lesz előválasztás!
Előválasztás = mikor a saját értékválasztásunk közben szélesebb tömegeknek adatik meg a valódi döntés/választás lehetősége. Erről szeretnék most írni belülről, egy személyeset.

A döntésem, hogy részt veszek a kampányban már nem volt kérdés, de, hogy ez egy ilyen nagy, felemelő és érzelemgazdag út lesz, álmomban sem gondoltam!
Első igazán komoly boldogságot az okozott, hogy hamar kiderült: tinédzser korú lányomat érdekli a kérdés, van önálló véleménye és nem csak, hogy hajlandó, hanem kifejezetten részt akar venni ebben! Számomra egyébként is a gyermekeim jelentik a fő motivációt, de ez még jobban inspirált! Ahogyan az is, ahogy egyre inkább kibontakozott a munka, amit a jelölt és csapata képviselt – főként, hogy kezdtek jönni az eredmények. Olyan embereket ismertem meg, vonzott be az őszinte-közvetlen megjelenésük, amiért csak köszönettel tartozom! Itt éltünk egymás közelében és mégse tudtunk arról, hogy összetartozunk. Fiatalok és idősek, elkötelezettek és “csak” tenni akaró civilek… Kezdett visszatérni a gyermekkoromból ismert “együtt menni fog!” életérzés és egyúttal a hit, hogy végre érdemes! Persze mindez őrült sok munkával párosítva. Amikor kicsit fáradt voltam, a lányom fiatalos lendülete/szíve húzott előre. Volt, hogy a jelölt és kampánycsapat hihetetlen munkabírása vagy egy jó kis beszélgetés a standnál. Maga az előválasztás legfőbb eredménye, hogy volt – lehetett!
Ez is rajtunk múlott, bár be kell valljam, én speciel nem voltam előzetesen oda a megoldásért, de utólag be kell látnom – megérte.

Izgalmas várakozás volt a jelölt-állítás, majd a választás gyakorlati menetének kidolgozása, s a fejekben a kimondatlan kérdés: hogyan megy majd a gyakorlatban? Mennyien vesznek majd részt? Nyerünk-e, ha már apait-anyait beleadtunk? És még ezernyi kérdőjel, amiket csak a napi munka volt képes ideig-óráig elnyomni. Azután megkezdődött: civil aktivisták és párttagok – egyik/másik oldal képviselői, akik mind ugyanazt a végső célt tekintették fontosnak: megválasztani a későbbi közös jelöltet.

Reggeli sietős sátorépítés, informatikai eszközök, szavazólapok, molinók stb. Egymással sok mindenben egyet nem értő emberek együtt! Az egyik csapat szendvicset hozott, a másik -épp nem beosztott- aktivistája süteményt sütött. Az élet bebizonyította, hogy lehet együtt is minden negatív előrejelzés ellenére is!

És jöttek az emberek. Sokan, sokfélék. Sokukat ismertük, sokukkal találkoztunk a standoknál, fórumokon és egy dologban mindenki egyetértett: végre tennünk kell a változásért EGYÜTT! Mert csak így van esély. Volt szerver elleni terheléses támadás és sok százan kitartottak, több órán át – majd visszajöttek másnap-harmadnap! A második hétvégére mindenki hulla fáradt volt, de éreztük, élveztük, hogy valaminek részesei vagyunk, ami még soha sem volt, de egetrengetően fontos nekünk: visszaadtuk, és az emberek “magukhoz ölelték” a reményt – van választásuk! Hogy nincsenek egyedül! Hogy most tényleg róluk szól a politika!
“Köszönjük, hogy lehetővé tettétek!
“Köszönjük, hogy itt vagytok!”
– ilyen és hasonló felemelő visszajelzések áradtak felénk, éreztük, hogy az emberek tisztelik az erőfeszítéseinket! Jól esett, mert persze nem csak csodás pillanatok voltak: volt feszült csend-, némi bizalmatlanság-, fokozódó izgalom az eredmények ismertetéséig és nem utolsó sorban sok-sok történet, emberi sors, kinek-kinek a saját favoritjára adaptálva. S végül a győzelmi mámor, mikor kihirdették a “mi jelöltünk lesz a közös ellenzék jelöltje!” – az ezt követő gyors kijózanodás, hogy mostantól még több, még keményebb munka jön! Az egyre növekvő saját tábor mellett immár a közös fellépést leginkább szolgáló cselekvés.
A második fordulóban ráadásul leckét kaptunk abból is, hogyan kell – minden várakozásunk ellenére – “áthangolni”, ha nem a mi emberünk nyer! És nem könnyű, sem elvi, sem érzelmi alapon. De megtesszük, mert “csak együtt, most vagy soha. Mert (talán) most még van választásunk.

Csak az idő fogja megmutatni, hogy jól, helyesen döntöttünk-e, netán tévutakra, zsákutcába jutunk. Akárhogy is lesz, mi akik részt vettünk ebben, bármilyen minőségben, bárkit is támogatva, már nyertünk! Sok új ismerőst, barátot és azt a büszke érzést, hogy megtettük, ami rajtunk múlott!Csupán egy dolog maradt: jövő áprilisig újra és újra tegyünk így, s akkor emelt fővel, egyenes gerinccel, bátran nézhetünk egymás szemébe. Gyermekeinkért, unokáinkért, a Köztársaságért!

Lajtai Ottó

Beszélgessünk az előválasztásról! – 34. Van választásod? – Lajtai Ottó írása

Pin It on Pinterest