Beszélgessünk a választásról – 35. Teodóra csapatában

Akik nem ismernek közvetlen közelről, de olvastak már ezt-azt tőlem, elsőre talán táj-idegennek vélik a gondolataim alá biggyesztett záró sort, – Sárkány Sándor alkotó és életművész.

Akadt, aki első őszinteségi rohamában meg is kért, hogy segítsek már kicsit konkrétabbá tenni ezt a rendhagyónak, vagy sokkal inkább renitensnek mondható „szösszenetet”.
E kérés nyilván nem az alkotó szó fogalmának pontosításáról szólt, hiszen valamennyien abban az áldott állapotban igyekeztünk felcseperedni, hogy vízfestékkel, gyurmával, vagy színes építőkockák segítségével már óvodás korunkban is egész „komoly” alkotásokra voltunk képesek. (illetve akkor még képesek voltunk)
Az alkotással járó sikerélményt pedig csillogó szemekkel igyekeztünk bezsebelni, abbéli hitünkben eltelve, hogy tettünk valami fontosat, hisz gyermeki jóindulatunk kézzelfogható kiterjedése élhetőbbé és szerethetőbbé varázsolta azt a világot, amit valójában már akkor sem találtunk eléggé színesnek.
Felnőttként aztán hamar rádöbbentünk, hogy színes az! Olykor talán túlságosan is színes, sőt… időnként olyan kaleidoszkópot alkot, melyek disszonanciája a plafonig tupírozza amúgy is túlérzékeny idegszálainkat!
Emberi kapcsolataink is meglehetősen színesek. Vonzzuk és taszítjuk egymást, lenyugszunk és vibrálunk, mint egy dögledező, múlt századból átmentett, kifakult neoncső, és mindez rendkívül idegesítően tud hatni mindennapjainkra.

Amikor a földlakó élete lemezének „B” oldaláról az utolsó számait játssza, már nem feltétlenül ringatja magát abban a hitben, hogy rajta is múlhat még valami.
Az élet azonban, mint említettem volt, színes és olykor meglehetősen szeszélyes is tud lenni.
Így történt, hogy a világhálón való szörfözgetés közben ráakadtam egy csapatra, akik az ellenzéki összefogásért gyűjtöttek támogató aláírásokat.
Miután véleményem mindig volt, lélekben pedig jómagam is potenciális támogatója vagyok annak a politikai változásnak, amely élhetőbb, szerethetőbb világot teremt, hadd gazdagítsam aláírásommal a támogatók sorát.
Aztán valahogy magával ragadott a maroknyi csapat lelkesedése, és kaptam magam, hogy velük töltöttem a délelőttöt és együtt bontottunk sátrat.
Aznap még nem éreztem, hogy fontos vagyok, de már jó úton voltam.
Az én életem addig is meglehetősen színes volt, amíg azt sem tudtam, hogy Teodóra a világon van, de az a tisztaság, az a lendület, amivel a politikai megnyilvánulásaiban találkoztam, egyértelművé tette, hogy nem lehetek tétlen, kívülálló szemlélője a változásnak, hanem a lehető leghamarabb be kell állnom abba az egyre dinamikusabban növekvő csapatba, mely “önként és dalolva” körülölelte kirobbanóan agilis, újdonsült területi jelöltünket.

Teodóra megjelenése új színeket vitt az életembe, amire 68. évemben már nem számítottam. Megtanultam bízni és remélni, csapatban gondolkozni és dolgozni közös ügyünkért, egymásért, egy szebb jövőért. Köszönöm neked, Jószai Teodóra! Köszönöm Kocsis Évának és hálás köszönetem Lajtai Ottó barátomnak is, aki talán nem is sejtette, hogy első beszélgetésünknek mekkora szerepe volt abban, hogy a helyemre találjak. Nekik is köszönhetem, hogy most kezdek újra hinni abban, hogy tehetek valami fontosat, ha a megfelelő csapatban játszom.
Így történt, hogy önként „és dalolva” indultam támogatói aláírásokat gyűjteni, és már nem csak az jelentett sikerélményt, hogy egyetlen udvarban sem uszították rám a kutyát.
Előválasztások ismert figurája lettem, és szavazatokat számoltam, amikor arra volt szükség.
Új ismerőseim, barátaim lettek, akik új színekkel gazdagítják mindennapjaimat.
Ezt sem gondoltam még tavaly tavasszal. Mit mondjak, – kimondottan jó érzés.
Az alkotó akkor is alkot, amikor nem kézzelfogható, kevésbé látványos a produktum.
Mélyen hiszek abban, hogy egy tiszta szándékú, a többség élhető mindennapjaiért tevékenykedő vezető mögé felsorakozva van értelme annak a csapatmunkának, amihez csatlakoztam.
Kösz, jól vagyok! Hiszek az egyre bővülő közösségünk erejében, a jó szándékú, tiszta kommunikáció lételemében, mellyel megalapozhatjuk azt az élhető jövőt, amit majd az utánuk következők építhetnek tovább.
Hiszek egy korrupciótól és csalafintaságoktól mentes világban, ahol a továbbiakban nem a baráti körben lévők gyarapszanak közpénzből, hanem „a nép, az istenadta nép”.

Megint előkerült egy fadarab, ami rendíthetetlenül reméli, hogy feltárom a világ előtt az ő páratlan szépségét. Én meg reszelem, csiszolom, simogatom, babusgatom, mert az alkotó alkot, az életművész meg igyekszik hatni, alkotni és gyarapítani, míg a haza fényre derül.

Sárkány Sándor alkotó és életművész

Beszélgessünk a választásról – 35. Teodóra csapatában

Pin It on Pinterest