Beszélgessünk az előválasztásról! – 33. Bundáskenyér, pálinka, ölelések – Kocsis Éva az előválasztás legfelemelőbb pillanatairól

Győzelemre vittük egyéni jelöltünk kampányát és sikerrel bonyolítottuk le az előválasztás két fordulóját. A közös, irgalmatlan üvöltés a Teodóra győzelméről szóló telefonhívás után azonban csak egy az előválasztás feledhetetlen pillanatai közül. Sokkal többet nyertünk ugyanis mint előválasztást: megszilárdult kapcsolatokat (megkockáztatom: barátságokat), új kötődéseket, közös hitet és reményt a jobb jövőre.

Mert összejött egyrészről egy szédületes csapat. A kampány előrehaladtával egyre többen és egyre erősebbek lettünk. Mire a finisbe értünk, már 50-60 önkéntessel dolgoztam és mindig minden feladatra volt jelentkező. Amikor a vártnál gyorsabban fogytak az ajánlásgyűjtő ívek és kapkodva próbáltunk szerezni még a központból, tudtam, hogy embereink dolgozni akarnak, olyan lelkesedéssel, amit bűn lett volna visszafogni. Megéltem, hogy a hajnal 7 órai kitelepülésekre is táncikálva érkezett a csapat. Azt, hogy a háttérben dolgozó, telefonálós önkéntesek olyan rutinnal és lelkesedéssel viszonyultak a feladathoz, hogy elképesztően sok, napi 150-200 hívást bonyolítottak le. Azt, hogy a szűk mag a teljes előválasztásra szabaddá tette magát és bárhol, bármire bevethető volt. Hogy a beosztásra soha senki nem mondott nemet: átszervezte a programját, megoldotta, hogy ott lehessen. Hogy a délelőttre beosztottak egész nap a sátorban maradtak, annyira jól érezték magukat, és hogy azok is többször megjelentek a sátornál, akik nem is voltak aznapra beosztva.

Persze nem minden csapattag dolgozhatott előválasztási sátorban. Emberpróbáló feladat volt majd’ 3 héten keresztül a szabadban, esőben, szélben is helytállni – nem időseknek, nem betegeknek való. De egyértelmű, hogy gondolatban ők is végig velünk voltak. Sőt, a gondolatból több ízben tett is lett, a tettből pedig bundáskenyér, forró leves, meleg tea, házi pogácsa, édes péksütemény a sátorban.

De nem csak a saját csapatunk törődött velünk megható szeretettel. A sok köszönő szó mellett, mellyel a munkánkat illették a szavazók, érkezett ágyaspálinka meggyágyon és házi szilvalekváros hájas sütemény is. Ráadásul mindez egy vak, tolószékes úrtól. Nem tudtam megállni, hogy ne könnyezzem meg.  Ahogy azt sem, amikor a többször visszatérő 83 éves bácsi (előbb ő jött, majd hozta a feleségét szavazni, aztán a gyerekeit, aztán az unokáját, végül pedig a szomszédot) utolszor már szélesre tárt karokkal érkezett, csak bele kellett szaladnom.

Hát így telt az előválasztás. Választók és aktivisták egyazon élményben osztoztak. Azt éreztük, ha jól csináljuk, tevékeny részesei lehetünk egy történelmi jelentőségű folyamatnak. Közösségi élmény – sosem gondoltam volna, de ezzé vált a kampány, majd az előválasztás. Felemelő volt.

Beszélgessünk az előválasztásról! – 33. Bundáskenyér, pálinka, ölelések – Kocsis Éva az előválasztás legfelemelőbb pillanatairól

Pin It on Pinterest